Flaubert – Bovaryné 1. rész

(1) Egy új gyerek, Charles Bovary érkezik az osztályba. 15 éves, a haja úgy van vágva, mint a falusi kántornak. Kora szerint a „nagyokhoz” tartozik, de a tudása elmarad tőlük. Az első órán rögtön nem veszi észre a sapka letételének módszerét, így mikor a tanár felszólítja, a sapka leesik a földre. Az osztály kineveti, sőt, mikor szamárpadba ültetik papírgalacsinokat dobálnak felé.
Charles apja törzsorvos volt, aki szeretett nagyzolni. 2-3 évig a felesége vagyonából élt, később vidékre költöztek. Ám miután a vidéki élet se vált jövedelmezővé számára, felhagyott a vállalkozással és elszigetelten élt. Nagyon különböztek a feleségével. Az apa katonásan akarta nevelni Charlest, az anya viszont szerette volna, ha művelt lesz.
Ezért íratták csak 15 évesen gimnáziumba. 3. osztály után azonban kivették, hogy orvosnak taníttassák,
Bovaryné szobát is bérelt fiának, felhozatott egy ágyat, vett kályhát tűzifával, asztal két székkel. Ám a fiú nem értette meg az anyagot szorgalma ellenére sem. Ellustult, rákapott a kocsmára és a dominózásra és meg is bukott, amit az anyja tanári igazságtalanságnak tudott be.
Tostes-ben szeretett volna munkába állni, oda is költözött az orvossal szembe, Bovaryné pedig azt várta, mikor hal meg az orvos. Az anya feleséget is akart fiának, meg is találta a megfelelőt: egy törvényszolga 45 éves feleségét, Dubucnét. Ám ez nem a szabadságot jelentette Charles-nak, Dubucné ugyanis megszabta a férfinak, mit mondhat és mit nem, hogy öltözhet, pénteken böjtölnie kellett és zaklatnia a betegeket, ha nem fizettek.

(2) Egyik éjjel sürgöny érkezik Charles-hoz, lábtöréshez riasztják. Felesége félti a sötét úton, ezért előre küldenek valakit. A birtokon egy fiatal lány nyit ajtót. Egyszerű törés volt, körülbelül egy hónap múlva Ronault úr már járt. Charles sűrűn jött ide, szerette az urat, és Emma kisasszony tetszett neki. Emma az Orsolya nővéreknél nevelkedett, Charles felesége pedig féltékeny lett rá. A férfi egy idő után belefáradt, és nem ment többé Bestaux-ba.
Közben kiderült, hogy a feleségnek hála a ház ki sem látszik a jelzálogkölcsönből. Az idősebb Bovary és Bovaryné megharagudtak, de Charles megvédte a feleségét. Héloïse nem sokra rá vért kezdett köpni, és meghalt. Charles ekkor jött rá, hogy Héloïse azért mégis szerette.

(3) Egyik délelőtt Rouault átjött a fizetséggel és megemlítette, hogy Emma sokat gondol rá. nagyon tapintatosan bánt Charles-szal mindenki, ő pedig élvezte a függetlenséget. Egyszer előbb érkezett Rouaultékhoz. Emma varrogatott, de amikor észrevette, likőrrel kínálta, beszélgettek. Nem sokkal később Charles megkérte a lány kezét, és a gyászidő lejártával 43 fős lakodalmat szerveztek, ami napokig tartott.

(4) Még távoli rokonok is hivatalosak voltak az esküvőre. Minden társadalmi réteg képviseltette magát, ki-ki a rangjához méltó ünneplőben. Emma ruhája hosszú volt, ezért húzta maga után. A menet tömött volt, ám később csoportokra oszlott. Az öreg Bovary lenézte ezeket az embereket. Yvetot-ból hozattak cukrászt, aki most dolgozott először ezen a vidéken, ezért nagyon igyekezett jól végezni a dolgát. Bovarynéval senki nem társalgott, ezért hamar visszavonult. Egy-két nappal később Charles újra munkába állt, mert nem hagyhatta tovább egyedül a betegeit. Hazavitte a feleségét, akit a szomszédok jól megbámultak.

(5) Charles rendelője kicsi volt, folyton átérződött a rántásszag, úgy, ahogy a betegek köhögése is kihallatszott. Emma megérkezésével átalakította a házat, leszereltette a gyertyatartók búráját, újratapétáztatott, kerti padot csináltatott. Charles tudta, hogy Emma szeret kocsikázni, ezért vett egy egyfogatút. Rájött, hogy most talált rá igazán a boldogság.

(6) Emma 13 éves korában került a zárdába. Eleinte nem unatkozott, ám a monotonitás eltompította. Különböző önsanyargatásokat eszelt ki, pl.: egész nap nem evett, vagy kisebb bűnöket talált ki, hogy tovább maradhasson a gyóntatószékben. Élt a zárdában egy öreg kisasszony, aki gyakran mesélt történeteket a lányoknak, és romantikus regényeket adott nekik kölcsön titokban. Emma is ezeket olvasta, míg Walter Scott által meg nem szerette a történelmi regényeket. Onnantól lovagokról ábrándozott, Stuart Máriáért rajongott.
Mikor az anyja meghalt, sokáig sírt, gyászjelentést is írt, mire az apja azt hitte, hogy beteg, és meglátogatta. Egyre kevésbé viselte a zárdai életet, és a nővérek sem bánták, amikor az apja kivette a zárdából. Ezt Emma először élvezte, később azonban visszavágyott. Charles megjelenése azonban újra felélénkítette.

(7) Emma úgy gondolta, nincsenek szavai arra, hogy leírja a boldogság forrását. Lassan Charles-tól is eltávolodott lélekben. Az orvos nem értett semmihez, csak csodálattal nézte, ahogy felesége rajzol, zongorázik. A nő a házat is rendben tartotta. Charles kezdett önelégültté válni. Az öreg Bovaryné is gyakran látogatta, nem kedvelte Emmát, mert szerinte pazarol, és folyton kioktatta. Ráadásul Bovaryné úgy érezte, hogy Emma elveszi tőle Charles szeretetét.
Charles egyik betege, egy vadőr, egy törpeagár kölyköt ajándékozott Emmának. Azzal ment néha, hogy egyedül lehessen,és megfogalmazódott benne, hogy minek is ment férjhez.
Szeptember végén Andervilliers márkiék meghívták Vaubyessard-ba, miután a márki oltógallyakért ment Bovaryhoz, és meglátta Emmát (megtetszett neki). Így hát Charles és Emma elutaztak, és estére oda is értek.

(8) A kastély előtere visszahangzott, a szomszéd szobában rangos urak biliárdoztak. Emmát maga a márki köszöntötte, a kandalló előtt hölgyek urakkal társalogtak. Hétkor tálalták a vacsorát, az egyetlen férfi az asztaluknál a márki apósa volt. Hajdan az udvarban forgolódott, Emma alig tudta levenni róla a szemét. Vacsora után elmentek átöltözni a bálra, Charles próbált közeledni Emmához, de a nő távolságtartó maradt.
A bálteremben fülledt volt a levegő, ezért egy idő után néhányan átmentek a biliárdterembe. Emma látta, ahogy egy hölgy elejti a legyezőjét, és míg egy úr felveszi, egy háromszögletesre hajtott valamit tesz a kalapjába. Az éjféli vacsora után a hintók sorra elmentek. Háromkor elkezdődött a keringő, de Emma nem tudott keringőzni. Ám az egyik keringőző (akit mindenki vicomte-nak hívott) megnyugtatta, hogy majd vezeti. A nő elszédült és megállt, a vicomte pedig egy másik nővel táncolt tovább, aki tudott keringőzni. Emma nem akarta, hogy véget érjen az este. Másnap a márki mulattatni akarta, ezért megmutatta neki az istállókat. Hazafelé menet elszakadt a farhám, ekkor talált Charles egy szivartartót. Mikor hazaértek, még nem volt kész a vacsora, ezért Emma kirúgta Nastasie-t. A báltól kezdve minden szerdán eszébe jutott az estély.

(9) Emma gyakran elővette a zöld selyem szivartárcát. A vicomte Párizsban volt, Emma pedig elképzelte, milyen lehet. Vett egy Párizs térképet. Előfizetett női magazinokra, kiművelte magát. Fényűző életről álmodozott. Nastasie helyett egy 14 éves lányt fogadott fel, Félicitét. Charles ezzel szemben tökéletesen harmonikusnak látta az életet, mind a feleségével, mind a szakmájában.
Tavasszal Emmának fuldoklási rohamai voltak. A nő, miután meggyógyult, várta az októbert, a márki bálját, de nem hívták. Üresnek érezte az életét. Ismerte a város zaját, de szégyellt lemenni az emberek közé. Elhanyagolta a háztartást, és magát. Ez nagyon meglepte az öreg Bovarynét is. Emma szeszélyes lett, rossz természetű, az apját lenézte, és ezt nem titkolta. Ecetet ivott, hogy lefogyjon.
Elköltöztek Rouenba, Charles pedig Yonville l’Abbay-ban kapott munkát. A költözés előtt Emma elégette a menyasszonyi csokrát. Márciusban költöztek, a nő ekkor már terhes volt.

Hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s