Flaubert – Bovaryné 3. rész

(1) Párizsban Léon volt a legtisztességesebb diák. Ráadásul rengeteget gondolt Emmára, ám ez három év alatt elhalványult. Mikor azonban meglátta őt a Vörös Keresztnél, nyomban terveket kezdett szőni. Másnap, mikor Charles hazament, Léon felment Emmához. A nő nem mondta el, hogy mást is szeretett, Léon pedig egy olasz metszethez hasonlította őt, amit a körúton látott, és, hogy leveleket is írt, amiket összetépett. Végül bevallotta, hogy szerette Emmát. Bovaryné kikosarazza, de Léon még egyszer látni akarja. Másnap tizenegyet beszélnek meg a székesegyházban. Azonban Bovaryné még este ír, hogy lemondja a találkát, azonban nem küldte el, mert nem tudta Léon címét.
Másnap Léon szépen felöltözött, vett egy ibolyacsokrot is. Életében először vásárolt virágot egy nőnek. Sokáig várt Emmára a templomban, az őr modortalannak tartotta. Végül Emma megjött, sápadt volt, sietett. Majdnem odaadta a levelet, de meggondolta magát, és imádkozni kezdett. Amikor befejezte, az őr megmutatta neki a templomot. Léon sürgette, majd kirángatta Emmát, kocsit hivatott és meg sem álltak egész nap. Este 6-kor Bovaryné fátyollal a fején szállt ki a lefüggönyözött konflisból.

(2) Emma hazament, és az a hír fogadta, hogy Homais hívatja. Ezen a napon volt a lekvárfőzés, amikor odaért, Homais épp Justint szidta, amiért a padlásról hozott edényt az arzénes üveg mellől. Még egy könyvet is felfedezett a fiúnál (Házastársi szerelem), ami megronthatja a gyerekeit.
Kiderült, hogy az idősebb Bovary szélütést kapott és meghalt (Homais-nak kellett volna tapintatosan közölnie). Charles észrevette Emma ibolyáit, a nő azt hazudta, hogy egy koldusnál vette. Másnap megérkezett az öreg Bovaryné. Sírtak a fiával, a gyászmenetet tervezték. Emma csak arra gondolt, hogyan vethetne véget az egésznek. Lheureux is átjött hozzájuk, hogy kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Végül Emma a kezébe vette a dolgokat, meghatalmazást is szerzett Bovary örökségét illetően. Charles-szal azon gondolkodtak, kitől kérhetnének még tanácsot, Bovary azt mondta, Léontól. Bovaryné elment hozzá, három napig maradt.

(3) Ez a három nap olyan volt, mint egy nászút, virágokat, gyümölcsszörpöket hoztak nekik reggel, a Boulogne Szállodában laktak. Bárkát béreltek, egy szigetre mentek vacsorázni. Egyik este a Holdat nézték, a földön ültek, Léon egy pipacspiros selyemszalagot talált, amit valaki otthagyott. A hajós történeteket mesélt, melyben Emma felismerni vélte Rodolphe alakját. Végül eljött a búcsú, és Léon nem értette, hogy a nő miért ragaszkodik úgy a meghatalmazáshoz.

(4) Léon egyre jobban vágyódott Emma után. Várta a leveleit, ő is leveleket írt, hanyagolta a tanulást is. Emmáékhoz lopakodott, többen meglátták. Ekkor derült ki, hogy Binet egy órával előbbre hozta a vacsoráját. Végül Léon bekopogtatott Bovaryhoz. Emmával csak este találkozott, ott, ahol anno Rodolphe is várta, kitalálták, hogy hetente egyszer legalább találkoznak. Lheureux is állandó vendég lett a háznál, csakúgy mint Rollet-né. Emma ez idő tájt kezdett „érdeklődni” a zene iránt. Addig furfangoskodott, míg kivívta, hogy heti egyszer elmehessen órára, így találkozhat a szeretőjével. Egy hónap múlva mindenki úgy találta, hogy sokat fejlődött.

(5) Csütörtök volt. Emma hajnalban szállt fel a Fecskére, egyenesen Léonhoz ment, aki Angyalnak tartotta a nőt, és mindenben őt látta. Hazafelé egy vak emberrel is összefutott, akit Hivert gyakran ugratott. A vak megpróbált felkapaszkodni, de a kocsis gyorsított. Otthon Emma alig köszönt, fent Justin várta, de őt is leküldte.
Egyik nap Charles megkérdezte, hogy Lempereur kisasszonynál tanul-e, Emma igennel felelt, mire a férfi mondta, hogy találkozott vele, és nem ismeri. Emma hamis nyugtát rejtett ezután Charles csizmájába. Onnantól kezdve hazugság volt az élete. Egyszer eleredt a hó és Bovary kendőt küldetett utána, akkor derült ki, hogy Bovaryné ritkán jár a Vörös Keresztbe.
Egyszer meglátta őt Léonnal Lheureux, és aláíratott vele még egy kötelezvényt. Rávette a nőt arra is, hogy adja el az öreg Bovary kis viskóját, talált is rá vevőt Langlais személyében, aki 4000 frankot ajánlott, Lheureux ezt is kötelezvényekre akarta váltani. A kötelezvények kiderültek, és hamarosan az öreg Bovaryné is látogatóba jött, amikor Charles kölcsön próbált kérni. Módosítani kellett a kötelezvényt, hogy ki ne derüljön az eladás. Az öreg Bovaryné elégette a meghatalmazást, mire Emma idegrohamot kapott.
Egyik csütörtökön Emma nem ment haza, ezért Charles utánament a Vörös Keresztbe, de nem volt ott. Másnap találta meg, Emma azt hazudta, hogy rosszul lett. Onnantól bármikor elmehetett Léonhoz valamilyen ürüggyel. Ez tetszett egy ideig a férfinek, ám főnöke neheztelni kezdett rá. léon ennek ellenére is szerelmes volt a nőbe.

(6) Léon, amikor meglátogatta Emmát, Homais-nál vacsorázott, és viszontmeghívást küldött, de Homais-né féltette az urát. Homais a párizsi szlenget kezdte el beszélni, csakúgy, mint Emma. Egy csütörtökön érkezett Léonhoz Homais. Sokéig ettek-ittak, Emma hiába kereste szeretőjét. Léon is egyre feszültebb lett. Mikor végre találkoztak, Emma feldúlt volt. Ráadásul Homais cselt eszelt ki, amiért otthagyta őt Léon, így nem volt más választása, a szállodában hagyta Bovarynét. Mire visszaért, a nő már nem volt ott, nem sokkal korábban ment el. Végül mégis visszatért hozzá. Egyik alkalommal előbb váltak el és Emma megállt a régi zárdánál. Visszagondolt, milyen nyugodt élete volt ott.
Egyszer megjelent Vicart úr és követe a 700 frankos váltóért, ám Emma elhajtotta, hogy majd jövő héten. Óvás érkezett, Lheureux mosta kezeit. Emma számlákat küldött titokban a betegeknek, ami jó módszernek bizonyult. Eladogatta a régi kesztyűit, kalapjait, de nem tudtak kikeveredni az adósságból. Ősz elején Emma beteg lett. Charles-t a második emeletre száműzte, és véres, vagy orgiajelenetekkel tarkított regényeket olvasott. Olykor Léonra gondolt, és randevúzni akart vele. Valamikor még Léon költségeit is állta. Valaki írt egy névtelen levelet Léon édesanyjának, hogy a fia züllött életet él egy férjes asszonnyal. A férfi féltette jó hírnevét. Végül megfogadta, hogy szakít Bovarynéval. Ráuntak egymásra, Emma katasztrófáért imádkozott, mert nem volt ereje elválni tőle. Egy árnyalak után sóvárgott az olvasmányaiból, szeretett volna nem élni, vagy mindig aludni.
A böjt közepi csütörtökön jelmezbálba ment este. Másnap reggel elment Léonnal és barátaival egy vendéglőbe, de ő nem evett, mert belázasodott, majd elájult. Egyedül maradt a szállodában, és szeretett volna elrepülni. Kiment az utcára, majd vissza a Vörös Keresztbe. Mire hazaért, várta az ítélet, hogy 24 órán belül fizessen 8000 frankot. Emma Lheureux-höz rohant, aki elhajtotta.

(7) Másnap jöttek a végrehajtók és mindent felírtak, ami nem Bovary mesterségéhez tartozott. Még a Rodolphe-os levelezéshez is hozzányúltak. Emma meghagyta Félicitének, hogy ne engedje hazajönni Charles-t. Másnap Emma felkeresett mindenkit, hogy pénzt kérjen, de elutasították. Végül Léonhoz fordult, aki bolondnak nézte, de megpróbált segíteni – hiába. Hazafelé Emma találkozott Homais-val, aki egy koldust ugratott, majd mintha látta volna a vicomte-ot. Bovaryné a koldusnak adott 5 frankot, az összes vagyonát.
Másnap forgatagra ébredt, szórólapokon állt, hogy minden ingósága eladó. Elment Gullaumin úrhoz, és elmesélte a történetet, 1000 frankot kért. A férfi helyette szerelmet vallott, Emma pedig elszaladt. Csak remélte, hogy Charles meg fog bocsájtani. Házról házra rohant, lealacsonyodott, de senki nem segített. Rollet-nét elküldte Léonért. Miután nem találták, Emma Rodolphe-ért sietett.

(8) Emma megpróbálta elcsábítani Rodolphe-ot, és 3000 frankot kért. A férfi azt mondta, hogy nincs pénze, és nem hazudott, de a nő nem hitt neki, és gúnyolódni kezdett volt szeretője értékeivel, majd elment. Egyenesen Homais-hoz, és Justin a kérésére a padlásra vezette, ahol Emma egy üvegből arzént nyelt és hazament. Írt egy levelet Chalres-nak, aki már aggódott, és lefeküdt. Rohamok törtek rá, Bovary orvosért küldetett. Hánytatót adtak Emmának, amitől vért hányt. Az orvosok elmentek, mondván, hogy nincs remény, Homais kapott az alkalmon, hogy meghívja őket ebédre. A pap megérkezett Bovaryékhoz, hogy az utolsó áldást elmondja. Emma a Világtalan koldus éneke közben halt meg.

(9) Homais, mikor már mindenkinek megírta, mi történt, átment Bovaryhoz. Nem mert a temetésről beszélni, ezért a bab vette rá Charles-t, hogy intézkedjen (hármas koporsó: tölgyfa, mahagóni és ólom, zöld lepellel, a menyasszonyi ruhájában temessék el, fehér cipőben). A virrasztáson ott volt a pap és Homais. Charles hol megjelent és nézte Emmát, hol elment. Másnap az öreg Bovaryné is megérkezett, tett néhány megjegyzést a költségekre, mire Charles olyan mérges lett, hogy elküldte megvenni a dolgokat. Berthe-t átvitték Homais-hoz. Emmát felöltöztették, Homais és a pap összeszólalkoztak a nőtlenség kérdésén. Amikor Charles utoljára jött be elbúcsúzni, hajat kért. Homais vágott neki. A temetésre megérkezett Rouault is elájult, amikor meglátta a téren a fekete kelmét.

(10) Rouault úgy értette a patikus levelét, hogy Emma meghalhat, ezért váratlanul érte, hogy ez bekövetkezett. Dühös volt, de próbált erős maradni. Hippolyte az új műlábát vette fel. A menetben Charles ment elől. Emmát a temető végében temették el, mindenki szomorú volt miatta, különösen Lheureux. A temetés után Rouault azonnal hazaindult. Az öreg Bovaryné Yonville-be költözött, Léon és Rodolphe nyugodtak voltak, csak egy gyermek sírt a sírnál.

(11) Berthe sokat kérdezősködött Emmáról, azt mondták neki, hogy elutazott, végül elfelejtette. Charles nem engedte, hogy Emma bútorait eladják, és ezért akkora kötelezettségeket vállalt, hogy az Öreg Bovaryné elköltözött. Mindenki élt az alkalommal, hogy pénzt követeljen. Pünkösdkor Félicité megszökött Théodorral, Léon pedig feleségül vett egy lányt. Egyszer Charles rábukkant Rodolphe levelére, de nem volt féltékeny. Felvette Emma szokásait, szép lassan mindent el kellett adnia, Berthe rongyos ruhákban járt. Homais a társadalmi különbségek miatt megszakította a barátságot. A patikus kenőcse, amit a Világtalannak adott, nem használt, onnantól becsmérlő cikkeket írt a koldusról. Olyan hiteles volt, hogy a koldust becsukták, majd kiengedték. Addig harcoltak, míg a Világtalant életfogytiglanra ítélték. Homais ezen felbátorodott, sőt, könyvet is írt, megjátszotta a művészembert, és cigarettázott. A legszerencsésebb és legboldogabb embernek érezte magát. Bovary folyton Emmára gondolt, és az öreg Bovarynéval is kibékült. Aztán egyszer Charles megtalálta Léon és Rodoplhe összes levelét, sírt, őrjöngött. Egyszer összefutott Rodolphe-al, aki bocsánatot kért, és Charles nem haragudott rá. Bovary hazament és kiült a kis padra. Hétkor Berthe vacsorázni hívta, de már nem élt. Berthe fonógyárba került. Három orvos volt azóta Yonville-ben, Homais mindet tönkretette. A patikus nemrég kapta meg a becsületrendet.

Elemzés:

  • Alcíme: vidéki erkölcsök.
  • Alapötlete egy újságcikkből indult ki, 1856-tól publikálta, egészben 1857-ben jelent meg. perbe fogták miatta, mert vallás- és erkölcsgyalázásnak tartották.
  • Yonville kitalált város, de a realista ábrázolásnak köszönhetően beilleszthető az akkori világba.
  • Az időkezelés lineáris, tehát nem ugrál az időben, még ha a főhős sokszor gondol is vissza a múltjára. Pontosan behatárolhatóak az időintervallumok.
  • A narráció mindentudó, de nem a hagyományos értelemben. Váltakoznak a szemszögek, mindig egy-egy szereplő nézőpontjából látjuk az eseményeket.
  • Domináns motívum az evés, fő toposz az ablak, mely Emma bezártságát szimbolizálja.
  • Homais a kor természettudományosságának paródiája folyamatos harcban áll a pappal, az ő összecsapásaiknak már-már komikus felhangja van.
  • Emma felmagasztosulása a 2. rész 5. fejezetében: a lovagi költészetre, a romantikára utal.

Lehetne ez a regény jó is, de a leíró részek annyira ritmustalanok, hogy minden élvezeti értéket nélkülöznek. A történetet meg lehetett volna írni rövidebben, jobban kiélezettebben is. A karakterek személyisége nem különül el egymástól (vagy nincs is), épp ezért nekem zavaró volt, hogy egyik szereplőből a másikba ugrálva ugyanolyan tempójú és stílusú narráció következik. Vannak események, melyek túlságosan röviden le vannak rendezve, és akad olyan, ami indokolatlanul hosszú. Rengeteg motívummal dolgozik, amik közül jónéhány nincs kibontva, fontosként jelzi, de végül még utalás sincs rá később. Milyen szeme van Emmának? Egyszer azt írja barna, máskor azt írja kék. Nem érzem kiforrottnak a történetet, és úgy gondolom, hogy Charles halála (vagyis ahogyan meghal) egy ihletgyenge próbálkozás a mű lezárására. Szó sincs arról, hogy az író nagyságát kétségbe vonjam, de kétségtelenül több van ebben a történetben, mint amit én 330 oldal alatt kaptam (és itt most nem a terjedelemre értem, hanem a kidolgozottságra). Persze akkoriban mások voltak a szokások, ami itt zavarónak hat – pl. hogy folyton a boldogtalanságukról beszélnek, és unatkoznak –, az akkoriban elfogadott és átlagos életérzés volt.

6/10

bovary

Hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s