Gogol – A köpönyeg

Az ügyosztályra érkezett egy beadvány, melyben a rendőrfőnök kifejti, hogy az állami rendeletekre fittyet hánynak, és az ő nevét semmibe veszik. Ezen az ügyosztályon szolgált egy hivatalnok, örökös címzetes tanácsos. Akakij Akakijevics Basmacskin alacsony, kopaszodó és vaksi. Mácius 23-án született, jóval 50 fölött jár. Azért lett Akakij Akakijevics, mert az anyjának nem tetszett, amit ajánlottak, így az apja után nevezték el. A hivatalban gúnyolták, lenézték, keresztülnéztek rajta. Volt egy fiatalember, akit nemrég neveztek ki, őt megérintette, amikor Akakij Akakijevics azt mondta, hogy hagyják békén, és sokszor gondolt erre.

Egyszer az igazgató meg akarta jutalmazni Akakij Akakijevicst, és fontosabb munkát adott neki, mint a másolás, de nem boldogult vele. Mindemellett érzéketlen volt a világra, és soha nem járt szórakozni. Beköszöntött a hideg, és Akakij Akakijevics elgondolkodott, hogy vajon a köpönyege miatt fázik-e, amit a munkatársai csak hacukának csúfoltak. Akakij Akakijevics elhatározta, hogy elviszi Petrovics szabóhoz megfoltozni. Petrovics kezdetben jobbágy volt, és Grigorijnak hívták, azóta Petrovics, mióta megkapta a szabadságlevelét és inni kezdett. Van egy felesége. Akakij Akakijevics úgy határozott, hogy nem ad neki többet 2 rubelnél. Petrovics most mezítláb volt, és józan volt. Akakij Akakijevics kötőszókkal és félmondatokkal (sok „izé”-vel) elmondta, hogy foszlik a köpönyege. Petrovics azt válaszolta, hogy nem lehet megjavítani, újat kell csináltatni, ami 150 rubel. Akakij Akakijevics össze-vissza járkált a városban öntudatlanul, majd úgy döntött, hogy vasárnap, amikor a szabó másnapos, újra visszatér és lefizeti, de be kellett látnia, hogy szüksége van egy új köpönyegre. Még az árat is lealkudta 80 rubelre. Hogy megszerezze a szükséges pénzt, változtatott az életvitelén, és a spórolt pénzéből (minden hónapban egy garast félrerakott) és a jutalmából összejött a 80 rubel. Elmentek a rőföshöz anyagért.

Két héttel később egy reggel Petrovics meghozta a köpönyeget, ami kifogástalan volt. Az irodában mindenki a csodájára járt, kérték, hogy tartson estélyt, Akakij Akakijevics pedig zavarban volt. Végül az irodafőnök mondta, hogy majd ő tart.

Este Akakij Akakijevics elindult a hivatalnokhoz. Az irodafőnök messze lakott, amíg felé igyekezett, rácsodálkozott a bérkocsikra, a kirakatban egy festményre. A hivatalnoknál aztán újra mindenki megcsodálta a köpönyeget. Egy idő után aztán magára hagyták, és mivel Akakij Akakijevics nem tudta, hogy mit kéne csinálnia egy estélyen, és későre is járt, ásítozva menni készült, de a hivatalnokok marasztalták, és pezsgőt itattak vele. Éjfél után indult el, úgy sikerült eljönnie, hogy kiosont. Végigment az utcákon, ám amikor a térhez ért, elé állt két ember, lerángatták róla a köpönyegét és otthagyták.

Másnap reggel a hacukában ment a rendőrkapitányhoz, ahol kétszer elküldték, amikor végül fogadták, akkor pedig arról faggatták, hogy miért járt kint olyan későn, esetleg bordélyban volt? Aznap nem ment be a hivatalba (ilyen még sosem fordult elő). Másnap a hacukában érkezett, gyűjtést szerveztek neki, de csak csekély összeg gyűlt össze.

Elküldték a tekintélyes személyhez, aki a legunalmasabb ember volt a világon. A tekintélyes személy megvárakoztatta Akakij Akakijevicset, és úgy megijesztette, hogy majdnem elájult. A hidegtől aztán Akakij Akakijevics ágynak esett, az orvos úgy látta, már csak egy-két napja lehet hátra. Akakij Akakijevics halála után szinte semmi nem maradt utána. A temetés után negyednapra tűnt fel a távolléte, mikor egy hivatalnokot küldtek hozzá, mondván, ilyen sokáig nem maradhat távol. Így derült ki ott is, hogy meghalt. Másnap már más ült a helyén.

Az a hír járja, hogy a Kalinka hídnál meg-megjelenik éjszakánként egy halott, elrabolt köpönyegét keresve, és leráncigálja mindenkiről a köpönyegét. Kiadták a rendelkezést, hogy el kell kapni. A Kirjuskin utcában egy éjjeliőrnek majdnem sikerült is.
A tekintélyes személy Akakij Akakijevics távozása után szánalmat érzett. Onnantól minden nap gondolt a hivatalnokra. El is küldte egy hét múltán az egyik hivatalnokát hozzá, úgy értesült a haláláról. Hogy felejtsen, mulatozni ment, pezsgőt ivott. Utána elindult Karolina Ivanovához, egy német származású hölgyismerőséhez. Amikor kiszállt a kocsiból, Akakij Akakijevics ragadta galléron. A tekintélyes személy ijedtében magától adta oda a bundáját. Onnantól a kísértetet nem látták többet, bár pletykálták, hogy a külső városrészeken még feltűnik néha. Utoljára az Obuhov hídnál jelent meg.

Elemzés:

  • Gogol ezzel a művével „teremti meg” az orosz realizmust.
  • Tipikus alakja a csinovnyik, a hivatalnok, aki kisszerű, jelentéktelen figura, aki csak a munkájának él, a saját burkában. Semmi különleges nincs benne, nem tesz semmi átlagostól eltérőt.
  • 1842-ben írta Gogol, a mű címe a központi cselekmény tárgyára utal.
  • A műben a tragikomikus jelleg mellett helyet kap az irónia is, melyet Gogol a kor irodalmi elvárásaival szembehelyezkedve ír le: „Erről a szabóról, persze, nem volna szükséges sokat beszélni, de mivel már az jött divatba, hogy az elbeszélésben minden személy jellemét teljes pontossággal meg kell rajzolni, nincs mit tenni, gyerünk, ide azzal a Petroviccsal, hadd fessem le!”
  • A mű két nagyon elhatárolható részre osztható. A valós történet, és a fiktív, meseszerű befejezés. Ugyanígy a narráció is kettős, hol mindentudó, hol mintha semmit sem tudna.

Expozíció: a szereplő bemutatása. A hivatalnok, Akakij Akakijevics kicsinyes élete
Bonyodalom: elhasználódik a köpönyege, újat kell csináltatnia.
Tetőpont: ellopják a köpönyegét, minek folytán a hidegben és a segítség elutasításának hatására ágynak esik és maghal.
Végkifejlet: szellemként visszatér és kísért, végül megbosszulja a tekintélyes személy közömbösségét és fölényességét.

A véleményem az elbeszélés olvasása közben is hasonló volt, mint amit a stílus sugall. Nem voltak benne szélsőségek, törvényszerű volt minden mozdulat. Ettől a törvényszerű szürkeségtől idegennek éreztem a fiktív tér-időbe való váltást, amikor visszatér szellemként, akkora a stílusváltás, mintha a végét csak 10 évvel később írta volna meg. (és nem is tévedek vele nagyot, mert 8 évig dolgozott rajta). Az viszont nagyon tetszett, hogy finoman fricskát nyom a kor emberének orra alá, kritizálva azt a stílust, melyet lényegében ő teremtett meg.

6/10

nyikolaj_vasziljevics_gogol_a_koponyeg_az_orr__a_revizor2

Hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s