1624 tavasza. Oxenstjerna, a zsoldosvezér, csapatokat toboroz Dalarnéban a lengyelországi hadjárat számára. Fierling Anna, a markotányosnő, akit Kurázsi mama néven ismernek, elveszti egyik fiát…indul a történet…
Az őrmester épp arról panaszkodik, hogy az emberek elszoktak a háborútól és elzüllöttek, mikor Kurázsi mama érkezik lányával és két fiával. Az őrmester megállítja, mire Kurázsi mama elkezd énekelni. Elég pimaszul viselkedik, majd megenyhül és bemutatja a családját. Eilif, a legidősebb fiú, Stüsszi, a fiatalabbik és Katrin a néma lánya. Az őrmester jegyzőkönyvbe veszi. El akarják csábítani Eilifet katonának, azonban Kurázsi mama megpróbálja megállítani. Végső elhatározásként sorsot húzat az őrmesterrel és két fiával. Mindhárom a fekete keresztet húzza. Kurázsi mama megjósolja a halálukat. Végül Kattrin, a lánya céduláján is kereszt van. Már éppen indulnának, amikor az őrmester utánuk szól, és elkezdenek alkudozni egy csatról. Közben Eilifet elcsábítja egy verbuváló.
1625-26…Kurázsi mama Lengyelországban. Egy kappant akar eladni egy szakácsnak, belép a zsoldosvezér és Eilif a sátorba. Kurázsi mama felismeri, és egy aranyért cserébe odaadja a szárnyast. Közben hallja, hogy a fia elmeséli, hogyan szerzett ökröket a parasztoktól, és ezért kitüntetik. Eilif belekezd egy katonadalba, melybe bekapcsolódik maga Kurázsi mama is, Eilif ennek következtében felismeri.
Három év múlva Kurázsi mama fogságba esik. Kattrin megmenekül, Stüsszi viszont meghal. Kurázsi mama még a fogságban is alkudozik. Itt találkozik Yvette-tel, akinek szerelmi bánata van, épp ezért iszik. Jön a tábori pap és a szakács, hogy Eiliftől hoz üzenetet Stüsszinek, aki viszont zsoldfizető mester lévén elment a dolgára.
Dörren az ágyú, hadikészültség van. Kattrin épp Yvette kalapját és cipőjét próbálgatja, mikor Kurázsi mama meglátja, rögtön leveteti. Stüsszi jön a pénztárral, el akarja dugni, de nem tudja hova. Kurázsi mama elmagyarázza, hogy nem kell mindig olyan becsületesnek lenni, közben megtalálja Yvette cipőjét Kattrinnál. Kurázsi mama elmegy, hogy visszaadja. Kattrin a kocsi mögé megy, hogy pálinkát vigyen Stüsszinek. Jön két őrmester, Kattrin megpróbálja figyelmeztetni Stüsszit a veszélyre. Stüsszit elfogják és azzal vádolják, hogy ellopta a pénztárkasszát. Kurázsi mama megpróbálja megvédeni, de nem jár sikerrel. Jön Yvette, elkezdenek alkudozni a kocsira, majd ráterelődik a szó Stüsszire. Yvette segít Kurázsi mamának 200 aranyért (kocsi ára). Dobszó hallatszik, Yvette jön sápadtan. 11 golyóval végeznek Stüsszivel, és mikor szembesítik Kurázsi mamával, letagadja, hogy ismeri. Végül a dögtemetőbe viszik.
Kurázsi mama panaszt akar tenni az őrmesternél. Az írnok először le akarja beszélni, majd elmegy az őrmesterért. Jön két katona, akik vakmerőek, jártatják a szájuk. Kurázsi mama szóváltásba keveredik velük, majd miután elmennek úgy dönt, hogy mégse tesz panaszt.
Újabb két év telt el, Kurázsi mama járja Lengyelországot, Morvaországot, Bajorországot, Itáliát. Megáll egy szétlőtt faluban, ahol nem ad vásznat a sebesülteknek, mondván, neki is meg kell élni. Egyszer csak gyereksírás hallatszik az egyik házból. Kattrin befut és egy csecsemővel tér vissza. Kurázsi mama visszaadatja vele a gyereket az anyjának, közben látja, hogy az egyik katona issza a az italait. Végül a bundájáért cserébe odaadja.
1632-őt írunk, Kurázsi mama hivatalos Tilly zsoldos kapitány temetésére. A temetésen egyetlen harangkondulás sincs, mert a háború miatt lebombázták a tornyokat, Tilly katonái pedig, miután megkapták a zsoldjukat, leitták magukat és nem mentek el a temetésre. Az írnok is igyekszik kimenteni magát. Reméli, hogy hamar vége lesz a háborúnak, és hazamehet. A tábori pap szerint, semmivel nem jobb békében élni, mint háborúban, hiszen így is – úgyis megkapja az ember, amit akar. Kattrin értetlenül néz a papra, hiszen Kurázsi mama férjet ígért neki, ha béke lesz. Beküldi Kattrint a városba, a pap csodálkozik rajta, hogy elengedi az írnokkal, de Kurázsi mama csak nevet az egészen. Rágyújt egy pipára, mire a pap teljesen felháborodik, hiszen az a szakács pipája. Kurázsi mama ügyet sem vet rá, nyugodtan pipázik. A pap finoman utal arra, hogy „szorosabb” kapcsolatot szeretne létesíteni Kurázsi mamával, de ő ezt nem érti. Hirtelen betoppan Kattrin, akit megtámadtak. Kurázsi mama bekötözi a sebet, majd odaadja Kattrinnak a piros cipőt ajándékba, azonban Kattrin csak bemászik a kocsiba bekötött fejjel.
Kurázsi mama a főúton húzza az ekhós szekeret a tábori pappal és Kattrinnal, közben dalolászik. Ugyanebben az évben tönkremenés fenyegeti. Gusztáv Adolf svéd király elesik és az emberek azt pletykálják mindenfele, hogy itt a béke. Kurázsi mama elküldi a papot, hogy tudja meg mi történt. Már éppen indulna, mikor szembe jön a szakács. Meglepődve üdvözlik egymást, de Kurázsi mama legnagyobb csalódására Eilifről semmi hír. A szakács megállapítja, hogy Kurázsi mama mit sem változott legutóbbi találkozásuk óta. A pap felveszi a papi ruháját, azonban a szakács kineveti, mondván, úgy sem fog már többet prédikálni. Kurázsi mama összeveszik a pappal mert le „csatamezők hiénája”-za. Yvette jön fekete ruhában, botra támaszkodva meglátogatni Kurázsi mamát és meglepődve látja, hogy a szakácsot is itt találja. Yvette és Kurázsi mama a vásártérre mennek, eladni a holmit. Alig, hogy elindulnak, jön Eilif bilincsben, hogy meglátogassa anyját, de nem tudja már megvárni. Azért tartóztatták le, mert békeidőben betört egy paraszthoz és meg is ölte. Katonák elhurcolják, a szakács és a pap elhatározzák, hogy nem szolnak róla Kurázsi mamának, azonban a szakács nem bírja ki. Kurázsi mama azt hiszi, hogy minden rendben van Eiliffel és énekelve továbbhalad.
Hajnalra érnek egy paplakhoz, ahol azon tanakodnak, vajon nyernek-e bebocsátást, avagy sem, tekintve, hogy most senkinek nincs semmije. A szakács kitalálja, hogy menjenek el Utrecht-be, úgyis örökölt ott egy kocsmát, nyissák meg együtt. Kurázsi mama beszél Kattrinnal, azonban a szakács tiltakozik az ellen, hogy ő is velük menjen. A szakács hirtelen elkezd énekelni, mire a paplakból valaki beinvitálja őket egy levesre. Közben vitáznak a kocsma-ügyön, de Kurázsi mama úgy dönt, nem hagyja el a lányát. Bemennek, Kattrin összeszedi a cuccát és már épp indulna, mikor Kurázsi mama kijön egy tányér levessel. Elmagyarázza Kattrinnak, hogy nem hagyja el. Kipakolják a szakács cuccait, és elindulnak. Mire a szakács kiér, már csak a holmija hever az úton.
1635, középnémet országutak, Kurázsi mama dalolva járja az utat. 1636 januárjában a császári csapatok Halle városát fenyegetik. A katonák betörnek egy parasztházba, kihozzák az asszonyt a férfit és a fiukat, majd Kurázsi mama szekeréből kirángatják Kattrint. Kurázsi mama épp a városban van, ő nem tud az egészről semmit. A katonák az ösvényt keresik a város felé. A parasztasszony annak fejében, hogy meghagyják az állatait, megmutatja az utat. Mivel mindenki alszik, a katonák lerohanhatnák a várost, azonban Kattrin felmászik a tetőre és elkezd dobolni. A parasztasszony és a paraszt megpróbálják megállítani, de minél jobban tiltakoznak, Kattrin annál erősebben dobol. A zászlós megparancsolja, hogy gyújtsák fel a házat, de mivel az sem használna, Kattrin nevetve dobol tovább. A zászlós megparancsolja, hogy verjék szét az ekhós kocsit, azonban a paraszt ekkor ellenáll, és elkezdi biztatni a lányt. A katonák lelövik Kattrint, de a lány elérte a célját: a városiak felébredtek.
Hajnalodik, Kurázsi mama a lánya mellett térdel. A paraszt megkéri, hogy menjen el. Kurázsi mama egy utolsó altatódalt énekel, majd összeszedi a cuccát, és abban reménykedve, hogy Eilifet még megtalálhatja elindul. Csakhogy Eilif már halott…
A Kurázsi mama forrása Grimmelshausen 17. századi, tíz részből álló kópéregénye (,A kalandos Simplicissimus’, melynek harmadik része ,Kurázsinak / Courasche / ,a csaló csavargónak élettörténete’). A regény az eredeti tőkefelhalmozás korának valóságát plebejus szemléletű, szatirikus elbeszélő stílusban ábrázolja, kritikusan, egy egyszerű közkatona szemszögéből. Brechtet megihlette a téma, az ironizáló tónus, a nézőpontválasztás. Kurázsi mama maga is picaro jellegű, kemény, a túlélési ösztön hajtotta leleményes figura (de a züllött perszónát Brecht háromgyerekes anyává alakította); a darab is kalandsorozat-szerkezetű. A vándorlás-motívum a jelenetek állandó eleme, az (ország)út – valóságosan és szimbolikusan is – meghatározó színhely.
Már az alcím („krónika”) műfajmegjelölése epikus cselekményt sejtet. A tizenkét önálló jelenetegységes (és songokkal szabdalt) tagolás mozaikszerűvé teszi a művet. Brecht nem lezárt, okozati akciósort alkot; az egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetekben egyetlen szituáció variálódik: a középponti hős alkalmazkodik a háborúhoz, és minden döntésével saját vakságát teremti újra. A célirányos montázsolás a jelen állapotának és a jövő lehetőségeinek vizsgálatára irányul, a hétköznapi kisember tevékenységére, ezért hangsúlyozott az antiheroikus nézőpont is. Látásmódja objektív, A figurák nem egyénített jellemek, hanem elvi magatartásformák: aki képes felismerni a helyzeteket és alkalmazkodik, életben marad (Kurázsi, szakács, pap, Yvette), aki nem, az szükségszerűen meghal (a két fiú). És „sor kerül egy akcióra is a háború ellen (a néma Kattrin)”.
A történet a 30 éves háború ideje alatt zajlik, amikor a történet elkezdődik már tart a háború, és még folytatódik mikor vége lesz. A story 12 év alatt játszódik le, 12 fejezetben. Mindegyik fejezet egy külön kis történet. Brecht használja a rá nagyon jellemző V-effektust, vagyis, nem engedi, hogy a néző/olvasó belemélyedjen a történetbe, valami furcsasággal kizökkenti, így külső szemlélő tud maradni. A Kurázsi mamában ezek a kizökkentő effektusok leginkább dalok.
Sokan mondják, hogy a Kurázsi mama nem jó, de nekem tetszett. Nem az a tipikus 300-szor elolvasom, mert olyan jó, de nem rossz, sőt, van amikor szinte már letehetetlen. Nem szabad benne pozitív szimpatikus figurákat keresni, mert nincsenek benne, inkább az unszimpátia érvényesül. Főleg Kurázsi mamánál, akinek az egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy szereti a családját.
6/10