Flaubert címkéhez tartozó bejegyzések

Flaubert – Bovaryné 1. rész

(1) Egy új gyerek, Charles Bovary érkezik az osztályba. 15 éves, a haja úgy van vágva, mint a falusi kántornak. Kora szerint a „nagyokhoz” tartozik, de a tudása elmarad tőlük. Az első órán rögtön nem veszi észre a sapka letételének módszerét, így mikor a tanár felszólítja, a sapka leesik a földre. Az osztály kineveti, sőt, mikor szamárpadba ültetik papírgalacsinokat dobálnak felé.
Charles apja törzsorvos volt, aki szeretett nagyzolni. 2-3 évig a felesége vagyonából élt, később vidékre költöztek. Ám miután a vidéki élet se vált jövedelmezővé számára, felhagyott a vállalkozással és elszigetelten élt. Nagyon különböztek a feleségével. Az apa katonásan akarta nevelni Charlest, az anya viszont szerette volna, ha művelt lesz.
Ezért íratták csak 15 évesen gimnáziumba. 3. osztály után azonban kivették, hogy orvosnak taníttassák,
Bovaryné szobát is bérelt fiának, felhozatott egy ágyat, vett kályhát tűzifával, asztal két székkel. Ám a fiú nem értette meg az anyagot szorgalma ellenére sem. Ellustult, rákapott a kocsmára és a dominózásra és meg is bukott, amit az anyja tanári igazságtalanságnak tudott be.
Tostes-ben szeretett volna munkába állni, oda is költözött az orvossal szembe, Bovaryné pedig azt várta, mikor hal meg az orvos. Az anya feleséget is akart fiának, meg is találta a megfelelőt: egy törvényszolga 45 éves feleségét, Dubucnét. Ám ez nem a szabadságot jelentette Charles-nak, Dubucné ugyanis megszabta a férfinak, mit mondhat és mit nem, hogy öltözhet, pénteken böjtölnie kellett és zaklatnia a betegeket, ha nem fizettek.

(2) Egyik éjjel sürgöny érkezik Charles-hoz, lábtöréshez riasztják. Felesége félti a sötét úton, ezért előre küldenek valakit. A birtokon egy fiatal lány nyit ajtót. Egyszerű törés volt, körülbelül egy hónap múlva Ronault úr már járt. Charles sűrűn jött ide, szerette az urat, és Emma kisasszony tetszett neki. Emma az Orsolya nővéreknél nevelkedett, Charles felesége pedig féltékeny lett rá. A férfi egy idő után belefáradt, és nem ment többé Bestaux-ba.
Közben kiderült, hogy a feleségnek hála a ház ki sem látszik a jelzálogkölcsönből. Az idősebb Bovary és Bovaryné megharagudtak, de Charles megvédte a feleségét. Héloïse nem sokra rá vért kezdett köpni, és meghalt. Charles ekkor jött rá, hogy Héloïse azért mégis szerette.

(3) Egyik délelőtt Rouault átjött a fizetséggel és megemlítette, hogy Emma sokat gondol rá. nagyon tapintatosan bánt Charles-szal mindenki, ő pedig élvezte a függetlenséget. Egyszer előbb érkezett Rouaultékhoz. Emma varrogatott, de amikor észrevette, likőrrel kínálta, beszélgettek. Nem sokkal később Charles megkérte a lány kezét, és a gyászidő lejártával 43 fős lakodalmat szerveztek, ami napokig tartott.

(4) Még távoli rokonok is hivatalosak voltak az esküvőre. Minden társadalmi réteg képviseltette magát, ki-ki a rangjához méltó ünneplőben. Emma ruhája hosszú volt, ezért húzta maga után. A menet tömött volt, ám később csoportokra oszlott. Az öreg Bovary lenézte ezeket az embereket. Yvetot-ból hozattak cukrászt, aki most dolgozott először ezen a vidéken, ezért nagyon igyekezett jól végezni a dolgát. Bovarynéval senki nem társalgott, ezért hamar visszavonult. Egy-két nappal később Charles újra munkába állt, mert nem hagyhatta tovább egyedül a betegeit. Hazavitte a feleségét, akit a szomszédok jól megbámultak.

(5) Charles rendelője kicsi volt, folyton átérződött a rántásszag, úgy, ahogy a betegek köhögése is kihallatszott. Emma megérkezésével átalakította a házat, leszereltette a gyertyatartók búráját, újratapétáztatott, kerti padot csináltatott. Charles tudta, hogy Emma szeret kocsikázni, ezért vett egy egyfogatút. Rájött, hogy most talált rá igazán a boldogság.

(6) Emma 13 éves korában került a zárdába. Eleinte nem unatkozott, ám a monotonitás eltompította. Különböző önsanyargatásokat eszelt ki, pl.: egész nap nem evett, vagy kisebb bűnöket talált ki, hogy tovább maradhasson a gyóntatószékben. Élt a zárdában egy öreg kisasszony, aki gyakran mesélt történeteket a lányoknak, és romantikus regényeket adott nekik kölcsön titokban. Emma is ezeket olvasta, míg Walter Scott által meg nem szerette a történelmi regényeket. Onnantól lovagokról ábrándozott, Stuart Máriáért rajongott.
Mikor az anyja meghalt, sokáig sírt, gyászjelentést is írt, mire az apja azt hitte, hogy beteg, és meglátogatta. Egyre kevésbé viselte a zárdai életet, és a nővérek sem bánták, amikor az apja kivette a zárdából. Ezt Emma először élvezte, később azonban visszavágyott. Charles megjelenése azonban újra felélénkítette.

(7) Emma úgy gondolta, nincsenek szavai arra, hogy leírja a boldogság forrását. Lassan Charles-tól is eltávolodott lélekben. Az orvos nem értett semmihez, csak csodálattal nézte, ahogy felesége rajzol, zongorázik. A nő a házat is rendben tartotta. Charles kezdett önelégültté válni. Az öreg Bovaryné is gyakran látogatta, nem kedvelte Emmát, mert szerinte pazarol, és folyton kioktatta. Ráadásul Bovaryné úgy érezte, hogy Emma elveszi tőle Charles szeretetét.
Charles egyik betege, egy vadőr, egy törpeagár kölyköt ajándékozott Emmának. Azzal ment néha, hogy egyedül lehessen,és megfogalmazódott benne, hogy minek is ment férjhez.
Szeptember végén Andervilliers márkiék meghívták Vaubyessard-ba, miután a márki oltógallyakért ment Bovaryhoz, és meglátta Emmát (megtetszett neki). Így hát Charles és Emma elutaztak, és estére oda is értek.

(8) A kastély előtere visszahangzott, a szomszéd szobában rangos urak biliárdoztak. Emmát maga a márki köszöntötte, a kandalló előtt hölgyek urakkal társalogtak. Hétkor tálalták a vacsorát, az egyetlen férfi az asztaluknál a márki apósa volt. Hajdan az udvarban forgolódott, Emma alig tudta levenni róla a szemét. Vacsora után elmentek átöltözni a bálra, Charles próbált közeledni Emmához, de a nő távolságtartó maradt.
A bálteremben fülledt volt a levegő, ezért egy idő után néhányan átmentek a biliárdterembe. Emma látta, ahogy egy hölgy elejti a legyezőjét, és míg egy úr felveszi, egy háromszögletesre hajtott valamit tesz a kalapjába. Az éjféli vacsora után a hintók sorra elmentek. Háromkor elkezdődött a keringő, de Emma nem tudott keringőzni. Ám az egyik keringőző (akit mindenki vicomte-nak hívott) megnyugtatta, hogy majd vezeti. A nő elszédült és megállt, a vicomte pedig egy másik nővel táncolt tovább, aki tudott keringőzni. Emma nem akarta, hogy véget érjen az este. Másnap a márki mulattatni akarta, ezért megmutatta neki az istállókat. Hazafelé menet elszakadt a farhám, ekkor talált Charles egy szivartartót. Mikor hazaértek, még nem volt kész a vacsora, ezért Emma kirúgta Nastasie-t. A báltól kezdve minden szerdán eszébe jutott az estély.

(9) Emma gyakran elővette a zöld selyem szivartárcát. A vicomte Párizsban volt, Emma pedig elképzelte, milyen lehet. Vett egy Párizs térképet. Előfizetett női magazinokra, kiművelte magát. Fényűző életről álmodozott. Nastasie helyett egy 14 éves lányt fogadott fel, Félicitét. Charles ezzel szemben tökéletesen harmonikusnak látta az életet, mind a feleségével, mind a szakmájában.
Tavasszal Emmának fuldoklási rohamai voltak. A nő, miután meggyógyult, várta az októbert, a márki bálját, de nem hívták. Üresnek érezte az életét. Ismerte a város zaját, de szégyellt lemenni az emberek közé. Elhanyagolta a háztartást, és magát. Ez nagyon meglepte az öreg Bovarynét is. Emma szeszélyes lett, rossz természetű, az apját lenézte, és ezt nem titkolta. Ecetet ivott, hogy lefogyjon.
Elköltöztek Rouenba, Charles pedig Yonville l’Abbay-ban kapott munkát. A költözés előtt Emma elégette a menyasszonyi csokrát. Márciusban költöztek, a nő ekkor már terhes volt.

Hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam

Flaubert – Bovaryné 2. rész

(1) Yonville l’Abbay-ban nincs sok látnivaló. Kissé elzárt település, ahová csupán 1855-től vezet út. Patkókovács-műhely, mellette fehér ház Ámor-mintás szőnyeggel, templom Mária-szoborral, főteret félig elfoglaló vásárcsarnok (melyet párizsi építész tervezett). A legfeltűnőbb Homais úr patikája – mindössze ennyiből áll az egyutcás település.
A temetőben a temetőőr krumplit vet a földbe, ám veteményese egyre jobban zsugorodik. A tisztelendő úr még gúnyolódott is vele. Bovaryék érkezésére sürgött-forgott mindenki, főképp a fogadósné. Ráadásul másnap piacnap volt. Az Arany Oroszlánban (ez volt a fogadó neve) tartózkodik a patikus is, és nyugalomra inti a fogadósnét, aki még a bútorszállítók biliárdozása miatt is idegeskedik. Hatot üt az óra, belép Binet, kék császárkabátkában, ő mindig pontosan érkezik. Minden kártyajátékhoz ért, jó vadász, szép írása van. A pap is betér, a fogadósné szerint illetlen volt, amiért nem fogadta el az italt. A patikussal folytatott eszmecseréjéből kiderül, hogy Homais a deizmus híve, és élteti 1789 (francia forradalom) elveit. Miközben beszélgetnek, szüntelen várják a Fecskét (a kocsi, amivel Bovaryék érkeznek). Meg is érkeznek, sárga kocsival. Azért tartott sokáig az út, mert a törpeagár a földeknél megszökött. Emma utánament, hogy megkeresse, de nem találták. A nő sírt, Charles-t hibáztatta, minek után negyed óráig fütyültek még neki – hiába.

(2) A kocsiról Emma szállt le elsőnek, Charles-t úgy kellett felkelteni, mert elaludt. Bovaryné a tűznél melegedett át, a tűz másik oldaláról egy szőke férfi nézte őt. Az úr Léon Dupuis, aki nagyon unatkozott, és örült, hogy Bovaryékkal ehet. Mesélt Bovarynak a berögzült istenhívő-szokásokról, Emmának a Legelőről, ahonnan látni a naplementét. A patikus belefecseg a kialakuló románcba, hogy elmondja: olyan házban fognak lakni, ahol a hátsó fasor felé nyíló ajtón bárki észrevétlenül be-ki mehet, tehát különösen kedvező az orvosnak. Ám Emma és Léon újra beszédbe elegyednek, a könyvekről társalognak. Késő este aztán hazaérnek az új házba. Emma negyedszer aludt ismeretlen helyen.

(3) Másnap, amint Emma felébredt, meglátta Léont a főtéren, de pongyolában volt, ezért becsukta az ablakot. Léon egész nap az este hatot várta, de csak Binet-t találta a fogadóban. Kiderült, hogy Homais a legjobb szomszéd a világon. Mindenben segítette Bovaryékat, de persze célja is volt vele. Régen megsértett egy törvényt, mely kimondta, hogy orvos csak diplomával lehet valaki. Szívességet fog tenni Bovarynak, ha észrevesz valamit, nem szól róla.
Bovaryt aggasztották a pánzügyei, de annál inkább várta a születendő gyereket. Nem úgy Emma, aki minél kevesebbet költhetett, annál kevésbé érdekelte, milyen lesz anyának lenni. Végül már Emma gondolatait is a gyerek kötötte le, fiút akart, de kislány lett. A nevén összevesztek, végül Berthe-nek nevezték el, és Homais úr lett a keresztapa. A keresztelő napján lakomát tartottak, ahol az öreg Bovary megsértette a papot. Az öreg Bovary még 11 hónapig maradt, és a fia számlájára ivott, és kölnit vett. Az idősebb Bovaryné sürgette a távozást.
Egyik nap Emma elindult a dajkaságba, ám érezte, hogy gyenge. Találkozott Léonnal, megkérte, hogy kísérje el. Estére tudta a falu, Emma hírbe hozta magát. A dajkaságban Emma a fonott kosárral együtt felvette és ringatni kezdte a gyereket énekelve. Berthe lehányta, a nő utána távozott. A dada utána ment, és addig nem hagyta békén, míg Bovaryné meg nem ígérte, hogy ad kávét és pálinkát. Léon visszatért az irodába, ám miután nem volt bent a főnöke, kiment a Legelőre. A faluban élőkre gondolt, akik közül kivált Emma. Szakadékot érzett kettejük között.

(4) Ahogy hidegebb lett, Emma átköltözött egy másik helyiségbe, a szálába. Hallgatta, ahogy Léon napjában kétszer az Arany Oroszlánba megy. Este együtt vacsoráztak Homais-vel, aki nyolckor távozott. Homais inasának, Justinnek tetszett Félicité. Egy ízben Homais kártyázni hívta Bovaryékat, amit Léon Emma székénél nézett végig, a nőt vizslatva. Mikor végeztek, Emma divatlapokba merült, és Léon odaült mellé. A férfi szavalt neki, miközben Homais és Charles dominóztak, majd halkan beszélgettek. Bovary nem volt féltékeny.
Charles kapott névnapjára a segédjegyzőtől egy szobanövényt, aminek Emma oszlopos állványt csináltatott. Egyik este Léon egy gyapjúszőnyeget talált a szobájában, amit Emma küldött. Most már biztosra vette mindenki, hogy jóban vannak. Léon sokszor gondolkodott az Emmával kapcsolatos dolgokon, ám a nőnek eszébe sem jutott azon agyalni, hogy szerelmes-e.

(5) Február volt, vasárnap délután, havazott, Bovary, Bovaryné, Homais és Léon elmentek megnézni a lenfonó üzemet. Homais elmagyarázta, hogy milyen fontos lesz később ez az épület. Közben a fia, Napóleon, beleugrott a mészbe. Este Emma csak Léonra tudott gondolni. Másnap meglátogatta őt Lheureux a divatáru kereskedő. Majdnem rábeszélte egy aranykendőre, de Bovaryné ellenállt. Megérkezett Léon, de Bovaryné igyekezett távolságtartó lenni. Megváltozott: ügyelt a háztartásra, kivette Berthe-t a dajkaságból. Léon számára elérhetetlenné vált, de felmagasztosult. Mindeközben Emma egyáltalán nem volt boldog, sőt, halálosan szerelmes volt Léonba. Még Félicité is észrevette a maga egyszerű módján.

(6) Április elején egy este épp angelusra harangoztak. Emma visszagondolt a zárdai éveire, és öntudatlanul a templom felé indult. Út közben összetalálkozott Lestiboudois-val, a harangozóval. A temetőben gyerekek golyóztak, Bovaryné azonban Bournisien tisztelendőhöz jött. Segítséget próbált kérni, de a pap folyton mellébeszélt, történeteket mondott, majd hazaküldte. Otthon Berthe odatotyogott hozzá, ő durván ellökte, és a gyerek felsértette az arcát. Amikor már elaludt, Emma azt gondolta, hogy milyen csúnya gyerek. Charles-nak azt hazudta, hogy Berthe játék közben sérült meg.
Charles megkérte Léont, hogy járjon utána, mennyibe kerül egy dagerrotip (Homais csalódott volt, azt hitte szerelmi ügy van a bizalmas beszélgetés mögött). Léon unni kezdte az életét, és mivel úgyis Párizsban kell elvégeznie a jogot, oda akart költözni. Utoljára Bovarynétól búcsúzott el. Még aznap este Homais bejelentette, hogy Yonville-ben lesz Alsó-Szajna megye mezőgazdasági szemléje.

(7) Emma ezek után már csak Léonra gondolt, és a vágy megszokásba fulladt. Boldogtalanságában ruhákat vett, megváltoztatta a haját, olaszul tanult, de abbahagyta. Szeleburdi volt, de nem látszott vidámnak, sőt, sokszor szédült, egyszer még vért is hányt, de nem kezeltette magát. Charles és az anyja úgy döntöttek, nem hagyják regényt olvasni. Az öreg Bovaryné felmondta Emma könyvtári tagságát. Akkor utazott haza, amikor a vásár volt. Aznap érkezett Rodolphe Boulanger úr eret vágatni, mondván, hangyák másznak rajta, és attól elmúlik. A szekeres ember és Justin elájult a vértől. Rodolphe 34 éves volt, erőszakos és eszes. Tetszett neki Emma, és eljátszott a gondolattal, hogy elcsábítja, végül úgy döntött, hogy megszerzi.

(8) A mezőgazdasági vásár napján megjött Buchyből a nemzetőrség (Yonville-ben nem volt) és csatlakozott a Binet vezette tűzoltósághoz. Soha nem volt még ekkora pompa. A városházánál négy zászló lengett, különböző feliratokkal: „Kereskedelmet”, „Ipart”, „Mezőgazdaságot”, „Művészetet”. A fogadósné lenézte ezt a pompát, és furcsállta, hogy Homais odamegy. A patikus hosszú beszédet tartott neki, hogy mi köze a kémiának a földműveléshez, de a fogadósnét inkább a konkurencia kocsmája érdekelte, ahonnan mulatozás hangjai szűrődtek ki, de egy hét múlva elárverezik.
Homais észrevette Emmát és felé sietett, de Rodolphe gyorsabb volt, és lerázzák. Lheureux-től egy kereszteződésben búcsúznak el. Rodolphe bókol Emmának, aki belepirul. Átvágtak a mezőn, ahol az állatok sokasága állt, Emma és Boulanger tréfát űzött belőle, majd a középszerű emberekről és a szomorúságról társalogtak. Megérkezett a főispán egy betegesen fehér, nyájas arcú úr, akiről kiderült, hogy valójában a megyeháza egyik tanácsosa. A parasztok ennek ellenére megbámulták a díszes kocsit. Boulanger felvitte Emmát az üres tanácsterembe, hogy onnan élvezzék a kilátást. A tanácsos lelkes szónoklata közben Rodolphe azon aggódott, hogy rossz hírbe kerül, majd a boldogság kereséséről beszélgetett Emmával. Emmát a férfi előbb a vicompte-ra emlékeztette, majd meglátta a távolban a Fecskét, és eszébe jutott Léon. Rodolphe megfogta Emma kezét, ő nem húzta el. Közben a téren kitüntetéseket adtak át. Rodolphe hazakísérte Emmát, majd egyedül ment az ünnepi lakomára, ami hosszúra nyúlt, de a tűzijátékon újra látta a nőt Charles-szal. Két nappal később, a Fanal de Rouen szerkesztőségében jelent meg cikk az ünnepségről.

(9) Hat hét telt el, és Rodolphe nem jelentkezett, és mikor megjelent, Emma elsápadt (számított erre a férfi). Egyedül volt, és a férfi szerelmet vallott neki, ám ekkor hazaért Charles. Rodolphe mondvacsinált történettel indokolta jöttét. Emma fulladására a lovaglást ajánlotta, amit a nő vonakodva bár, de megfogadott. Egészen a dombtetőig vágtattak Rodolphe-al, az erdőben aztán leszálltak és beljebb sétáltak. A férfi újból szerelmet vallott. Megcsókolta, és Emma hagyta. Új erővel töltötte el a gondolat, hogy szeretője van. Onnantól naponta írtak egymásnak. Emma mindig panaszkodott, hogy rövidek a levelek. Egyik reggel kitalálta, hogy elmegy Rodolphe-hoz. Onnantól rendszeres vendég volt ott, aztán Boulanger kijelentette, hogy nem akarja hírbe hozni magát, bolondság ennyiszer idejönnie.

(10) Egyik reggel, mikor ment haza, összefutott Binet-vel, aki épp vadkacsára vadászott. Emma faképnél hagyta, de meg is bánta. Egész nap magyarázaton törte a fejét, és amikor Charles átvitte a patikusékhoz, ismét Binet-be botlott, aki majdnem elszólta magát. Rodolphe és Emma ezután kerestek egy másik találkozóhelyet. A kert végébe szöktek, mikor Bovary már aludt. Egy idő után Rodolphe közönyössé vált. Ha hónappal később, amikor kitavaszodott, Rouault elküldte a pulykát, amit minden évben, egy levéllel. Leírta, hogy elfújta a szín tetejét a szél, és nagyon várja, hogy láthassa Berthe-t. a levél hatására Emma a boldogtalanságról gondolkozott, és megbánta a viszonyt.

(11) Homais olvasott a dongaláb gyógyításáról (ami újdonság), és Emmával addig győzködték Charles-t, amíg belemerült a témába. Homais rábeszélte Hippolytot, a szolgát, hogy operáltassa meg magát. Először megállapították, hogy Hippolyte-nak lólába van, majd átvágták az inat. Szinte egy pillanat alatt sikerült a műtét. Emma Charles nyakába ugrott. Este Homais berontott hozzájuk egy reklámszöveggel, amit az újságba írt. Néhány nap múlva azonban Hippolyt lába bedagadt a géptől, amibe zárták, és elüszkösödött. Canivet doktort hívták, aki amputálta a lábat. Charles megát hibáztatta, közben Emma újból a szeretőjére gondolt, és ellökte magától Charles-t. újból találkozott Rodolphe-al.

(12) Emma egyszer még nappal is elhívta Rodolphe-ot. Félicitének folyton alsóneműt kellett mosnia. Justin ott lebzselt a lány körül, aki hat évvel idősebb volt nála, és Théodor kezdett udvarolni neki, így elküldte. Hippolyt lassan megint munkába állt, Charles messziről elkerülte, de vett neki egy falábat. Emma pazarolt, és ajándékaival rátelepedett a szolgára. Közben a nő ugyanolyanná vált Rodolphe-nak, mint a többi szerető. Bovaryné merészebb lett, és nyíltabban kezelte a kapcsolatot (cigarettázott, férfimellényt viselt) és az öreg Bovarynénak, aki látogatóban volt, ez nem tetszett. Összevesztek, Charles unszolására Emma bocsánatot kért. Később azt kérte Rodolphe-tól, hogy szöktesse meg, és onnantól erről álmodozott. Charles még sohasem látta ilyen szépnek. Bovary bertről is álmodozott, a neveléséről, kiházasításáról. Emmáék szövögették a szökés tervét, Rodolphe mindig halasztotta, végül szeptember 4-ét jelölték ki. Bovaryné nagyon várta, viszont amikor Rodolphe elbúcsúzott utolsó este Emmától, úgy döntött, hogy mégsem akar menni.

(13) Rodolphe levelet írt Emmának, amiben megírja, hogy nem szökhetnek el, mert meggondolatlanság lenne, és ő elmegy. Még egy csepp vizet is löttyint rá, hogy úgy tűnjön, hogy sírt. Az amor nem cors-os pecséttel zárja le, amit Emmától kapott. Máspa kajszibarackot szedett, és azzal küldte át Girardot Bovarynéhoz. Emma a padláson olvasta el a levelet. Szerette volna, ha összedől a világ. Ebédelni hívták, ám amikor Charles a barackból kínálta, elájult. Rodolphe úgy döntött, hogy Rouen-be megy. Emma másodszor is elájult, mire Homais kifejtette, hogy egyes nők érzékenyebbek a szagokra, illatokra. Charles 43 napig nem mozdult mellőle. Emma kezdett megerősödni, Bovary kivitte a kertbe, de estére újból kiújult a betegsége. Charles úgy vélte, ezek a rák jelei.

(14) Lheureux kihasználta, hogy Emma beteg, és mindenfélét leszállított Bovarynak, toporzékolt, hogy ezt megrendelték, végül Charles még 6%-os kamatra kölcsönt is vett fel tőle. Télre Emma elvesztette minden iránt az érdeklődését, amit addig szeretett. Amikor a gyerekek kijöttek az iskolából, Bourmisien úr rendszeresen meglátogatta. Emma egyszer azt is kérte, hogy a pap áldja meg, mert a halálán van. Rájött, hogy van a szerelemnél nagyobb erő: szent akart lenni. Rózsafüzéreket vásárolt, amuletteket hordott. Bourmisien boldogan asszisztált ehhez. Emma az emlékei mélyére temette Rodolphe-ot. Jótékonykodásba kezdett: ruhát varrt a szegényeknek, tüzelőt küldött a gyermekágyas nőknek, enni adott a csavargóknak. Még az öreg Bovaryné sem talált kivetnivalót benne. Sok vendége volt Emmának, néha Justin is, és olykor a nő elfelejtette, hogy a fiú ott van, és elkezdett átöltözni. Ahogy gyógyult, egyre akaratosabb lett. Először fel akarta ásni a kertet, majd kitenni Rollet-nét, aki odaszokott hozzájuk. Aztán fokozatosan elhárította a többi látogatót is. Templomba sem járt már sűrűn. Homais azt tanácsolta Charles-nak, hogy vigye el Emmát színházba Rouen-ba, hogy meghallgassák Lagardy-t. vita alakult ki a patikus és a pap között az irodalomról, ami a pap sértegetésébe csapott át. Másnap nyolckor beszálltak a Fecskébe. A Vörös Kereszt nevű szállodánál álltak meg. Charles félt, hogy elkésnek, de úgy érkeztek a színházhoz, hogy még minden ajtaja zárva volt.

(15) Emma szeretett volna sétálni a rakparton, mielőtt bemennek, mert félt a nevetségességtől. Az első emeleti páholyba mentek aztán, és amikor elkezdődött az előadás, Emma úgy érezte, mintha ifjúkori olvasmányai közt lenne. A cselekmény eszébe juttatta saját érzéseit. Charles nem értette a darabot. Emma elképzelte, milyen csodálatos élete lehetne Lagardy mellett, ha úgy hozta volna az élet. Azt képzelte, hogy a férfi őt nézi. A szünetben Charles találkozott Léonnal, aki meg is érkezik üdvözölni Emmát. A nő újra emlékeibe temetkezik. Otthagyják a 3. felvonást, és kiülnek a rakpartra. Jelentéktelen dolgokról beszélgetnek Charles előtt. Léon másnapig marasztalja őket.

1 hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam

Flaubert – Bovaryné 3. rész

(1) Párizsban Léon volt a legtisztességesebb diák. Ráadásul rengeteget gondolt Emmára, ám ez három év alatt elhalványult. Mikor azonban meglátta őt a Vörös Keresztnél, nyomban terveket kezdett szőni. Másnap, mikor Charles hazament, Léon felment Emmához. A nő nem mondta el, hogy mást is szeretett, Léon pedig egy olasz metszethez hasonlította őt, amit a körúton látott, és, hogy leveleket is írt, amiket összetépett. Végül bevallotta, hogy szerette Emmát. Bovaryné kikosarazza, de Léon még egyszer látni akarja. Másnap tizenegyet beszélnek meg a székesegyházban. Azonban Bovaryné még este ír, hogy lemondja a találkát, azonban nem küldte el, mert nem tudta Léon címét.
Másnap Léon szépen felöltözött, vett egy ibolyacsokrot is. Életében először vásárolt virágot egy nőnek. Sokáig várt Emmára a templomban, az őr modortalannak tartotta. Végül Emma megjött, sápadt volt, sietett. Majdnem odaadta a levelet, de meggondolta magát, és imádkozni kezdett. Amikor befejezte, az őr megmutatta neki a templomot. Léon sürgette, majd kirángatta Emmát, kocsit hivatott és meg sem álltak egész nap. Este 6-kor Bovaryné fátyollal a fején szállt ki a lefüggönyözött konflisból.

(2) Emma hazament, és az a hír fogadta, hogy Homais hívatja. Ezen a napon volt a lekvárfőzés, amikor odaért, Homais épp Justint szidta, amiért a padlásról hozott edényt az arzénes üveg mellől. Még egy könyvet is felfedezett a fiúnál (Házastársi szerelem), ami megronthatja a gyerekeit.
Kiderült, hogy az idősebb Bovary szélütést kapott és meghalt (Homais-nak kellett volna tapintatosan közölnie). Charles észrevette Emma ibolyáit, a nő azt hazudta, hogy egy koldusnál vette. Másnap megérkezett az öreg Bovaryné. Sírtak a fiával, a gyászmenetet tervezték. Emma csak arra gondolt, hogyan vethetne véget az egésznek. Lheureux is átjött hozzájuk, hogy kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Végül Emma a kezébe vette a dolgokat, meghatalmazást is szerzett Bovary örökségét illetően. Charles-szal azon gondolkodtak, kitől kérhetnének még tanácsot, Bovary azt mondta, Léontól. Bovaryné elment hozzá, három napig maradt.

(3) Ez a három nap olyan volt, mint egy nászút, virágokat, gyümölcsszörpöket hoztak nekik reggel, a Boulogne Szállodában laktak. Bárkát béreltek, egy szigetre mentek vacsorázni. Egyik este a Holdat nézték, a földön ültek, Léon egy pipacspiros selyemszalagot talált, amit valaki otthagyott. A hajós történeteket mesélt, melyben Emma felismerni vélte Rodolphe alakját. Végül eljött a búcsú, és Léon nem értette, hogy a nő miért ragaszkodik úgy a meghatalmazáshoz.

(4) Léon egyre jobban vágyódott Emma után. Várta a leveleit, ő is leveleket írt, hanyagolta a tanulást is. Emmáékhoz lopakodott, többen meglátták. Ekkor derült ki, hogy Binet egy órával előbbre hozta a vacsoráját. Végül Léon bekopogtatott Bovaryhoz. Emmával csak este találkozott, ott, ahol anno Rodolphe is várta, kitalálták, hogy hetente egyszer legalább találkoznak. Lheureux is állandó vendég lett a háznál, csakúgy mint Rollet-né. Emma ez idő tájt kezdett „érdeklődni” a zene iránt. Addig furfangoskodott, míg kivívta, hogy heti egyszer elmehessen órára, így találkozhat a szeretőjével. Egy hónap múlva mindenki úgy találta, hogy sokat fejlődött.

(5) Csütörtök volt. Emma hajnalban szállt fel a Fecskére, egyenesen Léonhoz ment, aki Angyalnak tartotta a nőt, és mindenben őt látta. Hazafelé egy vak emberrel is összefutott, akit Hivert gyakran ugratott. A vak megpróbált felkapaszkodni, de a kocsis gyorsított. Otthon Emma alig köszönt, fent Justin várta, de őt is leküldte.
Egyik nap Charles megkérdezte, hogy Lempereur kisasszonynál tanul-e, Emma igennel felelt, mire a férfi mondta, hogy találkozott vele, és nem ismeri. Emma hamis nyugtát rejtett ezután Charles csizmájába. Onnantól kezdve hazugság volt az élete. Egyszer eleredt a hó és Bovary kendőt küldetett utána, akkor derült ki, hogy Bovaryné ritkán jár a Vörös Keresztbe.
Egyszer meglátta őt Léonnal Lheureux, és aláíratott vele még egy kötelezvényt. Rávette a nőt arra is, hogy adja el az öreg Bovary kis viskóját, talált is rá vevőt Langlais személyében, aki 4000 frankot ajánlott, Lheureux ezt is kötelezvényekre akarta váltani. A kötelezvények kiderültek, és hamarosan az öreg Bovaryné is látogatóba jött, amikor Charles kölcsön próbált kérni. Módosítani kellett a kötelezvényt, hogy ki ne derüljön az eladás. Az öreg Bovaryné elégette a meghatalmazást, mire Emma idegrohamot kapott.
Egyik csütörtökön Emma nem ment haza, ezért Charles utánament a Vörös Keresztbe, de nem volt ott. Másnap találta meg, Emma azt hazudta, hogy rosszul lett. Onnantól bármikor elmehetett Léonhoz valamilyen ürüggyel. Ez tetszett egy ideig a férfinek, ám főnöke neheztelni kezdett rá. léon ennek ellenére is szerelmes volt a nőbe.

(6) Léon, amikor meglátogatta Emmát, Homais-nál vacsorázott, és viszontmeghívást küldött, de Homais-né féltette az urát. Homais a párizsi szlenget kezdte el beszélni, csakúgy, mint Emma. Egy csütörtökön érkezett Léonhoz Homais. Sokéig ettek-ittak, Emma hiába kereste szeretőjét. Léon is egyre feszültebb lett. Mikor végre találkoztak, Emma feldúlt volt. Ráadásul Homais cselt eszelt ki, amiért otthagyta őt Léon, így nem volt más választása, a szállodában hagyta Bovarynét. Mire visszaért, a nő már nem volt ott, nem sokkal korábban ment el. Végül mégis visszatért hozzá. Egyik alkalommal előbb váltak el és Emma megállt a régi zárdánál. Visszagondolt, milyen nyugodt élete volt ott.
Egyszer megjelent Vicart úr és követe a 700 frankos váltóért, ám Emma elhajtotta, hogy majd jövő héten. Óvás érkezett, Lheureux mosta kezeit. Emma számlákat küldött titokban a betegeknek, ami jó módszernek bizonyult. Eladogatta a régi kesztyűit, kalapjait, de nem tudtak kikeveredni az adósságból. Ősz elején Emma beteg lett. Charles-t a második emeletre száműzte, és véres, vagy orgiajelenetekkel tarkított regényeket olvasott. Olykor Léonra gondolt, és randevúzni akart vele. Valamikor még Léon költségeit is állta. Valaki írt egy névtelen levelet Léon édesanyjának, hogy a fia züllött életet él egy férjes asszonnyal. A férfi féltette jó hírnevét. Végül megfogadta, hogy szakít Bovarynéval. Ráuntak egymásra, Emma katasztrófáért imádkozott, mert nem volt ereje elválni tőle. Egy árnyalak után sóvárgott az olvasmányaiból, szeretett volna nem élni, vagy mindig aludni.
A böjt közepi csütörtökön jelmezbálba ment este. Másnap reggel elment Léonnal és barátaival egy vendéglőbe, de ő nem evett, mert belázasodott, majd elájult. Egyedül maradt a szállodában, és szeretett volna elrepülni. Kiment az utcára, majd vissza a Vörös Keresztbe. Mire hazaért, várta az ítélet, hogy 24 órán belül fizessen 8000 frankot. Emma Lheureux-höz rohant, aki elhajtotta.

(7) Másnap jöttek a végrehajtók és mindent felírtak, ami nem Bovary mesterségéhez tartozott. Még a Rodolphe-os levelezéshez is hozzányúltak. Emma meghagyta Félicitének, hogy ne engedje hazajönni Charles-t. Másnap Emma felkeresett mindenkit, hogy pénzt kérjen, de elutasították. Végül Léonhoz fordult, aki bolondnak nézte, de megpróbált segíteni – hiába. Hazafelé Emma találkozott Homais-val, aki egy koldust ugratott, majd mintha látta volna a vicomte-ot. Bovaryné a koldusnak adott 5 frankot, az összes vagyonát.
Másnap forgatagra ébredt, szórólapokon állt, hogy minden ingósága eladó. Elment Gullaumin úrhoz, és elmesélte a történetet, 1000 frankot kért. A férfi helyette szerelmet vallott, Emma pedig elszaladt. Csak remélte, hogy Charles meg fog bocsájtani. Házról házra rohant, lealacsonyodott, de senki nem segített. Rollet-nét elküldte Léonért. Miután nem találták, Emma Rodolphe-ért sietett.

(8) Emma megpróbálta elcsábítani Rodolphe-ot, és 3000 frankot kért. A férfi azt mondta, hogy nincs pénze, és nem hazudott, de a nő nem hitt neki, és gúnyolódni kezdett volt szeretője értékeivel, majd elment. Egyenesen Homais-hoz, és Justin a kérésére a padlásra vezette, ahol Emma egy üvegből arzént nyelt és hazament. Írt egy levelet Chalres-nak, aki már aggódott, és lefeküdt. Rohamok törtek rá, Bovary orvosért küldetett. Hánytatót adtak Emmának, amitől vért hányt. Az orvosok elmentek, mondván, hogy nincs remény, Homais kapott az alkalmon, hogy meghívja őket ebédre. A pap megérkezett Bovaryékhoz, hogy az utolsó áldást elmondja. Emma a Világtalan koldus éneke közben halt meg.

(9) Homais, mikor már mindenkinek megírta, mi történt, átment Bovaryhoz. Nem mert a temetésről beszélni, ezért a bab vette rá Charles-t, hogy intézkedjen (hármas koporsó: tölgyfa, mahagóni és ólom, zöld lepellel, a menyasszonyi ruhájában temessék el, fehér cipőben). A virrasztáson ott volt a pap és Homais. Charles hol megjelent és nézte Emmát, hol elment. Másnap az öreg Bovaryné is megérkezett, tett néhány megjegyzést a költségekre, mire Charles olyan mérges lett, hogy elküldte megvenni a dolgokat. Berthe-t átvitték Homais-hoz. Emmát felöltöztették, Homais és a pap összeszólalkoztak a nőtlenség kérdésén. Amikor Charles utoljára jött be elbúcsúzni, hajat kért. Homais vágott neki. A temetésre megérkezett Rouault is elájult, amikor meglátta a téren a fekete kelmét.

(10) Rouault úgy értette a patikus levelét, hogy Emma meghalhat, ezért váratlanul érte, hogy ez bekövetkezett. Dühös volt, de próbált erős maradni. Hippolyte az új műlábát vette fel. A menetben Charles ment elől. Emmát a temető végében temették el, mindenki szomorú volt miatta, különösen Lheureux. A temetés után Rouault azonnal hazaindult. Az öreg Bovaryné Yonville-be költözött, Léon és Rodolphe nyugodtak voltak, csak egy gyermek sírt a sírnál.

(11) Berthe sokat kérdezősködött Emmáról, azt mondták neki, hogy elutazott, végül elfelejtette. Charles nem engedte, hogy Emma bútorait eladják, és ezért akkora kötelezettségeket vállalt, hogy az Öreg Bovaryné elköltözött. Mindenki élt az alkalommal, hogy pénzt követeljen. Pünkösdkor Félicité megszökött Théodorral, Léon pedig feleségül vett egy lányt. Egyszer Charles rábukkant Rodolphe levelére, de nem volt féltékeny. Felvette Emma szokásait, szép lassan mindent el kellett adnia, Berthe rongyos ruhákban járt. Homais a társadalmi különbségek miatt megszakította a barátságot. A patikus kenőcse, amit a Világtalannak adott, nem használt, onnantól becsmérlő cikkeket írt a koldusról. Olyan hiteles volt, hogy a koldust becsukták, majd kiengedték. Addig harcoltak, míg a Világtalant életfogytiglanra ítélték. Homais ezen felbátorodott, sőt, könyvet is írt, megjátszotta a művészembert, és cigarettázott. A legszerencsésebb és legboldogabb embernek érezte magát. Bovary folyton Emmára gondolt, és az öreg Bovarynéval is kibékült. Aztán egyszer Charles megtalálta Léon és Rodoplhe összes levelét, sírt, őrjöngött. Egyszer összefutott Rodolphe-al, aki bocsánatot kért, és Charles nem haragudott rá. Bovary hazament és kiült a kis padra. Hétkor Berthe vacsorázni hívta, de már nem élt. Berthe fonógyárba került. Három orvos volt azóta Yonville-ben, Homais mindet tönkretette. A patikus nemrég kapta meg a becsületrendet.

Elemzés:

  • Alcíme: vidéki erkölcsök.
  • Alapötlete egy újságcikkből indult ki, 1856-tól publikálta, egészben 1857-ben jelent meg. perbe fogták miatta, mert vallás- és erkölcsgyalázásnak tartották.
  • Yonville kitalált város, de a realista ábrázolásnak köszönhetően beilleszthető az akkori világba.
  • Az időkezelés lineáris, tehát nem ugrál az időben, még ha a főhős sokszor gondol is vissza a múltjára. Pontosan behatárolhatóak az időintervallumok.
  • A narráció mindentudó, de nem a hagyományos értelemben. Váltakoznak a szemszögek, mindig egy-egy szereplő nézőpontjából látjuk az eseményeket.
  • Domináns motívum az evés, fő toposz az ablak, mely Emma bezártságát szimbolizálja.
  • Homais a kor természettudományosságának paródiája folyamatos harcban áll a pappal, az ő összecsapásaiknak már-már komikus felhangja van.
  • Emma felmagasztosulása a 2. rész 5. fejezetében: a lovagi költészetre, a romantikára utal.

Lehetne ez a regény jó is, de a leíró részek annyira ritmustalanok, hogy minden élvezeti értéket nélkülöznek. A történetet meg lehetett volna írni rövidebben, jobban kiélezettebben is. A karakterek személyisége nem különül el egymástól (vagy nincs is), épp ezért nekem zavaró volt, hogy egyik szereplőből a másikba ugrálva ugyanolyan tempójú és stílusú narráció következik. Vannak események, melyek túlságosan röviden le vannak rendezve, és akad olyan, ami indokolatlanul hosszú. Rengeteg motívummal dolgozik, amik közül jónéhány nincs kibontva, fontosként jelzi, de végül még utalás sincs rá később. Milyen szeme van Emmának? Egyszer azt írja barna, máskor azt írja kék. Nem érzem kiforrottnak a történetet, és úgy gondolom, hogy Charles halála (vagyis ahogyan meghal) egy ihletgyenge próbálkozás a mű lezárására. Szó sincs arról, hogy az író nagyságát kétségbe vonjam, de kétségtelenül több van ebben a történetben, mint amit én 330 oldal alatt kaptam (és itt most nem a terjedelemre értem, hanem a kidolgozottságra). Persze akkoriban mások voltak a szokások, ami itt zavarónak hat – pl. hogy folyton a boldogtalanságukról beszélnek, és unatkoznak –, az akkoriban elfogadott és átlagos életérzés volt.

6/10

bovary

Hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam