Flaubert – Bovaryné 2. rész

(1) Yonville l’Abbay-ban nincs sok látnivaló. Kissé elzárt település, ahová csupán 1855-től vezet út. Patkókovács-műhely, mellette fehér ház Ámor-mintás szőnyeggel, templom Mária-szoborral, főteret félig elfoglaló vásárcsarnok (melyet párizsi építész tervezett). A legfeltűnőbb Homais úr patikája – mindössze ennyiből áll az egyutcás település.
A temetőben a temetőőr krumplit vet a földbe, ám veteményese egyre jobban zsugorodik. A tisztelendő úr még gúnyolódott is vele. Bovaryék érkezésére sürgött-forgott mindenki, főképp a fogadósné. Ráadásul másnap piacnap volt. Az Arany Oroszlánban (ez volt a fogadó neve) tartózkodik a patikus is, és nyugalomra inti a fogadósnét, aki még a bútorszállítók biliárdozása miatt is idegeskedik. Hatot üt az óra, belép Binet, kék császárkabátkában, ő mindig pontosan érkezik. Minden kártyajátékhoz ért, jó vadász, szép írása van. A pap is betér, a fogadósné szerint illetlen volt, amiért nem fogadta el az italt. A patikussal folytatott eszmecseréjéből kiderül, hogy Homais a deizmus híve, és élteti 1789 (francia forradalom) elveit. Miközben beszélgetnek, szüntelen várják a Fecskét (a kocsi, amivel Bovaryék érkeznek). Meg is érkeznek, sárga kocsival. Azért tartott sokáig az út, mert a törpeagár a földeknél megszökött. Emma utánament, hogy megkeresse, de nem találták. A nő sírt, Charles-t hibáztatta, minek után negyed óráig fütyültek még neki – hiába.

(2) A kocsiról Emma szállt le elsőnek, Charles-t úgy kellett felkelteni, mert elaludt. Bovaryné a tűznél melegedett át, a tűz másik oldaláról egy szőke férfi nézte őt. Az úr Léon Dupuis, aki nagyon unatkozott, és örült, hogy Bovaryékkal ehet. Mesélt Bovarynak a berögzült istenhívő-szokásokról, Emmának a Legelőről, ahonnan látni a naplementét. A patikus belefecseg a kialakuló románcba, hogy elmondja: olyan házban fognak lakni, ahol a hátsó fasor felé nyíló ajtón bárki észrevétlenül be-ki mehet, tehát különösen kedvező az orvosnak. Ám Emma és Léon újra beszédbe elegyednek, a könyvekről társalognak. Késő este aztán hazaérnek az új házba. Emma negyedszer aludt ismeretlen helyen.

(3) Másnap, amint Emma felébredt, meglátta Léont a főtéren, de pongyolában volt, ezért becsukta az ablakot. Léon egész nap az este hatot várta, de csak Binet-t találta a fogadóban. Kiderült, hogy Homais a legjobb szomszéd a világon. Mindenben segítette Bovaryékat, de persze célja is volt vele. Régen megsértett egy törvényt, mely kimondta, hogy orvos csak diplomával lehet valaki. Szívességet fog tenni Bovarynak, ha észrevesz valamit, nem szól róla.
Bovaryt aggasztották a pánzügyei, de annál inkább várta a születendő gyereket. Nem úgy Emma, aki minél kevesebbet költhetett, annál kevésbé érdekelte, milyen lesz anyának lenni. Végül már Emma gondolatait is a gyerek kötötte le, fiút akart, de kislány lett. A nevén összevesztek, végül Berthe-nek nevezték el, és Homais úr lett a keresztapa. A keresztelő napján lakomát tartottak, ahol az öreg Bovary megsértette a papot. Az öreg Bovary még 11 hónapig maradt, és a fia számlájára ivott, és kölnit vett. Az idősebb Bovaryné sürgette a távozást.
Egyik nap Emma elindult a dajkaságba, ám érezte, hogy gyenge. Találkozott Léonnal, megkérte, hogy kísérje el. Estére tudta a falu, Emma hírbe hozta magát. A dajkaságban Emma a fonott kosárral együtt felvette és ringatni kezdte a gyereket énekelve. Berthe lehányta, a nő utána távozott. A dada utána ment, és addig nem hagyta békén, míg Bovaryné meg nem ígérte, hogy ad kávét és pálinkát. Léon visszatért az irodába, ám miután nem volt bent a főnöke, kiment a Legelőre. A faluban élőkre gondolt, akik közül kivált Emma. Szakadékot érzett kettejük között.

(4) Ahogy hidegebb lett, Emma átköltözött egy másik helyiségbe, a szálába. Hallgatta, ahogy Léon napjában kétszer az Arany Oroszlánba megy. Este együtt vacsoráztak Homais-vel, aki nyolckor távozott. Homais inasának, Justinnek tetszett Félicité. Egy ízben Homais kártyázni hívta Bovaryékat, amit Léon Emma székénél nézett végig, a nőt vizslatva. Mikor végeztek, Emma divatlapokba merült, és Léon odaült mellé. A férfi szavalt neki, miközben Homais és Charles dominóztak, majd halkan beszélgettek. Bovary nem volt féltékeny.
Charles kapott névnapjára a segédjegyzőtől egy szobanövényt, aminek Emma oszlopos állványt csináltatott. Egyik este Léon egy gyapjúszőnyeget talált a szobájában, amit Emma küldött. Most már biztosra vette mindenki, hogy jóban vannak. Léon sokszor gondolkodott az Emmával kapcsolatos dolgokon, ám a nőnek eszébe sem jutott azon agyalni, hogy szerelmes-e.

(5) Február volt, vasárnap délután, havazott, Bovary, Bovaryné, Homais és Léon elmentek megnézni a lenfonó üzemet. Homais elmagyarázta, hogy milyen fontos lesz később ez az épület. Közben a fia, Napóleon, beleugrott a mészbe. Este Emma csak Léonra tudott gondolni. Másnap meglátogatta őt Lheureux a divatáru kereskedő. Majdnem rábeszélte egy aranykendőre, de Bovaryné ellenállt. Megérkezett Léon, de Bovaryné igyekezett távolságtartó lenni. Megváltozott: ügyelt a háztartásra, kivette Berthe-t a dajkaságból. Léon számára elérhetetlenné vált, de felmagasztosult. Mindeközben Emma egyáltalán nem volt boldog, sőt, halálosan szerelmes volt Léonba. Még Félicité is észrevette a maga egyszerű módján.

(6) Április elején egy este épp angelusra harangoztak. Emma visszagondolt a zárdai éveire, és öntudatlanul a templom felé indult. Út közben összetalálkozott Lestiboudois-val, a harangozóval. A temetőben gyerekek golyóztak, Bovaryné azonban Bournisien tisztelendőhöz jött. Segítséget próbált kérni, de a pap folyton mellébeszélt, történeteket mondott, majd hazaküldte. Otthon Berthe odatotyogott hozzá, ő durván ellökte, és a gyerek felsértette az arcát. Amikor már elaludt, Emma azt gondolta, hogy milyen csúnya gyerek. Charles-nak azt hazudta, hogy Berthe játék közben sérült meg.
Charles megkérte Léont, hogy járjon utána, mennyibe kerül egy dagerrotip (Homais csalódott volt, azt hitte szerelmi ügy van a bizalmas beszélgetés mögött). Léon unni kezdte az életét, és mivel úgyis Párizsban kell elvégeznie a jogot, oda akart költözni. Utoljára Bovarynétól búcsúzott el. Még aznap este Homais bejelentette, hogy Yonville-ben lesz Alsó-Szajna megye mezőgazdasági szemléje.

(7) Emma ezek után már csak Léonra gondolt, és a vágy megszokásba fulladt. Boldogtalanságában ruhákat vett, megváltoztatta a haját, olaszul tanult, de abbahagyta. Szeleburdi volt, de nem látszott vidámnak, sőt, sokszor szédült, egyszer még vért is hányt, de nem kezeltette magát. Charles és az anyja úgy döntöttek, nem hagyják regényt olvasni. Az öreg Bovaryné felmondta Emma könyvtári tagságát. Akkor utazott haza, amikor a vásár volt. Aznap érkezett Rodolphe Boulanger úr eret vágatni, mondván, hangyák másznak rajta, és attól elmúlik. A szekeres ember és Justin elájult a vértől. Rodolphe 34 éves volt, erőszakos és eszes. Tetszett neki Emma, és eljátszott a gondolattal, hogy elcsábítja, végül úgy döntött, hogy megszerzi.

(8) A mezőgazdasági vásár napján megjött Buchyből a nemzetőrség (Yonville-ben nem volt) és csatlakozott a Binet vezette tűzoltósághoz. Soha nem volt még ekkora pompa. A városházánál négy zászló lengett, különböző feliratokkal: „Kereskedelmet”, „Ipart”, „Mezőgazdaságot”, „Művészetet”. A fogadósné lenézte ezt a pompát, és furcsállta, hogy Homais odamegy. A patikus hosszú beszédet tartott neki, hogy mi köze a kémiának a földműveléshez, de a fogadósnét inkább a konkurencia kocsmája érdekelte, ahonnan mulatozás hangjai szűrődtek ki, de egy hét múlva elárverezik.
Homais észrevette Emmát és felé sietett, de Rodolphe gyorsabb volt, és lerázzák. Lheureux-től egy kereszteződésben búcsúznak el. Rodolphe bókol Emmának, aki belepirul. Átvágtak a mezőn, ahol az állatok sokasága állt, Emma és Boulanger tréfát űzött belőle, majd a középszerű emberekről és a szomorúságról társalogtak. Megérkezett a főispán egy betegesen fehér, nyájas arcú úr, akiről kiderült, hogy valójában a megyeháza egyik tanácsosa. A parasztok ennek ellenére megbámulták a díszes kocsit. Boulanger felvitte Emmát az üres tanácsterembe, hogy onnan élvezzék a kilátást. A tanácsos lelkes szónoklata közben Rodolphe azon aggódott, hogy rossz hírbe kerül, majd a boldogság kereséséről beszélgetett Emmával. Emmát a férfi előbb a vicompte-ra emlékeztette, majd meglátta a távolban a Fecskét, és eszébe jutott Léon. Rodolphe megfogta Emma kezét, ő nem húzta el. Közben a téren kitüntetéseket adtak át. Rodolphe hazakísérte Emmát, majd egyedül ment az ünnepi lakomára, ami hosszúra nyúlt, de a tűzijátékon újra látta a nőt Charles-szal. Két nappal később, a Fanal de Rouen szerkesztőségében jelent meg cikk az ünnepségről.

(9) Hat hét telt el, és Rodolphe nem jelentkezett, és mikor megjelent, Emma elsápadt (számított erre a férfi). Egyedül volt, és a férfi szerelmet vallott neki, ám ekkor hazaért Charles. Rodolphe mondvacsinált történettel indokolta jöttét. Emma fulladására a lovaglást ajánlotta, amit a nő vonakodva bár, de megfogadott. Egészen a dombtetőig vágtattak Rodolphe-al, az erdőben aztán leszálltak és beljebb sétáltak. A férfi újból szerelmet vallott. Megcsókolta, és Emma hagyta. Új erővel töltötte el a gondolat, hogy szeretője van. Onnantól naponta írtak egymásnak. Emma mindig panaszkodott, hogy rövidek a levelek. Egyik reggel kitalálta, hogy elmegy Rodolphe-hoz. Onnantól rendszeres vendég volt ott, aztán Boulanger kijelentette, hogy nem akarja hírbe hozni magát, bolondság ennyiszer idejönnie.

(10) Egyik reggel, mikor ment haza, összefutott Binet-vel, aki épp vadkacsára vadászott. Emma faképnél hagyta, de meg is bánta. Egész nap magyarázaton törte a fejét, és amikor Charles átvitte a patikusékhoz, ismét Binet-be botlott, aki majdnem elszólta magát. Rodolphe és Emma ezután kerestek egy másik találkozóhelyet. A kert végébe szöktek, mikor Bovary már aludt. Egy idő után Rodolphe közönyössé vált. Ha hónappal később, amikor kitavaszodott, Rouault elküldte a pulykát, amit minden évben, egy levéllel. Leírta, hogy elfújta a szín tetejét a szél, és nagyon várja, hogy láthassa Berthe-t. a levél hatására Emma a boldogtalanságról gondolkozott, és megbánta a viszonyt.

(11) Homais olvasott a dongaláb gyógyításáról (ami újdonság), és Emmával addig győzködték Charles-t, amíg belemerült a témába. Homais rábeszélte Hippolytot, a szolgát, hogy operáltassa meg magát. Először megállapították, hogy Hippolyte-nak lólába van, majd átvágták az inat. Szinte egy pillanat alatt sikerült a műtét. Emma Charles nyakába ugrott. Este Homais berontott hozzájuk egy reklámszöveggel, amit az újságba írt. Néhány nap múlva azonban Hippolyt lába bedagadt a géptől, amibe zárták, és elüszkösödött. Canivet doktort hívták, aki amputálta a lábat. Charles megát hibáztatta, közben Emma újból a szeretőjére gondolt, és ellökte magától Charles-t. újból találkozott Rodolphe-al.

(12) Emma egyszer még nappal is elhívta Rodolphe-ot. Félicitének folyton alsóneműt kellett mosnia. Justin ott lebzselt a lány körül, aki hat évvel idősebb volt nála, és Théodor kezdett udvarolni neki, így elküldte. Hippolyt lassan megint munkába állt, Charles messziről elkerülte, de vett neki egy falábat. Emma pazarolt, és ajándékaival rátelepedett a szolgára. Közben a nő ugyanolyanná vált Rodolphe-nak, mint a többi szerető. Bovaryné merészebb lett, és nyíltabban kezelte a kapcsolatot (cigarettázott, férfimellényt viselt) és az öreg Bovarynénak, aki látogatóban volt, ez nem tetszett. Összevesztek, Charles unszolására Emma bocsánatot kért. Később azt kérte Rodolphe-tól, hogy szöktesse meg, és onnantól erről álmodozott. Charles még sohasem látta ilyen szépnek. Bovary bertről is álmodozott, a neveléséről, kiházasításáról. Emmáék szövögették a szökés tervét, Rodolphe mindig halasztotta, végül szeptember 4-ét jelölték ki. Bovaryné nagyon várta, viszont amikor Rodolphe elbúcsúzott utolsó este Emmától, úgy döntött, hogy mégsem akar menni.

(13) Rodolphe levelet írt Emmának, amiben megírja, hogy nem szökhetnek el, mert meggondolatlanság lenne, és ő elmegy. Még egy csepp vizet is löttyint rá, hogy úgy tűnjön, hogy sírt. Az amor nem cors-os pecséttel zárja le, amit Emmától kapott. Máspa kajszibarackot szedett, és azzal küldte át Girardot Bovarynéhoz. Emma a padláson olvasta el a levelet. Szerette volna, ha összedől a világ. Ebédelni hívták, ám amikor Charles a barackból kínálta, elájult. Rodolphe úgy döntött, hogy Rouen-be megy. Emma másodszor is elájult, mire Homais kifejtette, hogy egyes nők érzékenyebbek a szagokra, illatokra. Charles 43 napig nem mozdult mellőle. Emma kezdett megerősödni, Bovary kivitte a kertbe, de estére újból kiújult a betegsége. Charles úgy vélte, ezek a rák jelei.

(14) Lheureux kihasználta, hogy Emma beteg, és mindenfélét leszállított Bovarynak, toporzékolt, hogy ezt megrendelték, végül Charles még 6%-os kamatra kölcsönt is vett fel tőle. Télre Emma elvesztette minden iránt az érdeklődését, amit addig szeretett. Amikor a gyerekek kijöttek az iskolából, Bourmisien úr rendszeresen meglátogatta. Emma egyszer azt is kérte, hogy a pap áldja meg, mert a halálán van. Rájött, hogy van a szerelemnél nagyobb erő: szent akart lenni. Rózsafüzéreket vásárolt, amuletteket hordott. Bourmisien boldogan asszisztált ehhez. Emma az emlékei mélyére temette Rodolphe-ot. Jótékonykodásba kezdett: ruhát varrt a szegényeknek, tüzelőt küldött a gyermekágyas nőknek, enni adott a csavargóknak. Még az öreg Bovaryné sem talált kivetnivalót benne. Sok vendége volt Emmának, néha Justin is, és olykor a nő elfelejtette, hogy a fiú ott van, és elkezdett átöltözni. Ahogy gyógyult, egyre akaratosabb lett. Először fel akarta ásni a kertet, majd kitenni Rollet-nét, aki odaszokott hozzájuk. Aztán fokozatosan elhárította a többi látogatót is. Templomba sem járt már sűrűn. Homais azt tanácsolta Charles-nak, hogy vigye el Emmát színházba Rouen-ba, hogy meghallgassák Lagardy-t. vita alakult ki a patikus és a pap között az irodalomról, ami a pap sértegetésébe csapott át. Másnap nyolckor beszálltak a Fecskébe. A Vörös Kereszt nevű szállodánál álltak meg. Charles félt, hogy elkésnek, de úgy érkeztek a színházhoz, hogy még minden ajtaja zárva volt.

(15) Emma szeretett volna sétálni a rakparton, mielőtt bemennek, mert félt a nevetségességtől. Az első emeleti páholyba mentek aztán, és amikor elkezdődött az előadás, Emma úgy érezte, mintha ifjúkori olvasmányai közt lenne. A cselekmény eszébe juttatta saját érzéseit. Charles nem értette a darabot. Emma elképzelte, milyen csodálatos élete lehetne Lagardy mellett, ha úgy hozta volna az élet. Azt képzelte, hogy a férfi őt nézi. A szünetben Charles találkozott Léonnal, aki meg is érkezik üdvözölni Emmát. A nő újra emlékeibe temetkezik. Otthagyják a 3. felvonást, és kiülnek a rakpartra. Jelentéktelen dolgokról beszélgetnek Charles előtt. Léon másnapig marasztalja őket.

1 hozzászólás

Kategória: 11. évfolyam

One response to “Flaubert – Bovaryné 2. rész

  1. Hello my loved one! I wish to say that this article is awesome, great written and include approximately all vital infos.
    I’d like to look extra posts like this .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s